Ősszel készítettünk egy összefoglalót, hogy milyen folyamatok zajlanak le a fákban a télre készülve, azaz hogyan készítik fel magukat a téli pihenőre. Most nézzük meg, mi történik velük a téli „álom” alatt, hogyan élednek újjá, de nem csak ők, hanem a fákkal szimbiózisban élő mikroorganizmusok, élőlények is. A fák életciklusa az évszakokkal összhangban változik, és a tél egy kritikus időszak számukra, amikor is a fák dormanciába (nyugalmi állapotba) kerülnek, amely során fiziológiai és biokémiai változások segítik a hideg és a vízhiány túlélését. Ősszel a nappalok rövidülése és a hőmérséklet csökkenése hatására a fák leállítják a klorofill termelését, ami miatt a levelek megsárgulnak, majd lehullanak. A levélnyél alapi részén egy parafás réteg képződik, amely megakadályozza a nedvességvesztést és védi a fát a fertőzésektől. A sejtekben lévő víz részben cukrokká és más oldott anyagokká alakul, a fa nedve sűrűbbé válik, így csökkentik a fagyás esélyét.
A hőmérséklet emelkedésével és a nappalok hosszabbodásával (általában kora tavasszal, február-március környékén, időjárástól függően), mint ahogy mi emberek, úgy a fa érzékeli a változást. A fák nedvkeringése szorosan összefügg a hőmérséklet, a fényviszonyok és a talajnedvesség változásaival. A hőmérséklet emelkedése (kb. 5–10 °C felett) jelzi a fának, hogy a mélynyugalom véget ért, ideje újjáéledni, indulhat egy új vegetációs időszak. A nappalok hosszabbodása növeli a fitokrom fehérjék aktivitását, ami serkenti a hormonális változásokat. Az auxin szintje növekedni kezd, ami elősegíti a kambium aktivitását és az új sejtek képződését. A gyökerek ismét aktívan vizet vesznek fel, és a szállítószöveteken (xilém) keresztül a nedv elkezd áramlani felfelé a törzsben és az ágakban. A több napfény és a nappali felmelegedés hatására a fa kérge és szövetei kitágulnak, míg éjszaka lehűlnek, így a nyomáskülönbség elősegíti és „beindítja” a nedvkeringést. A korai szakaszban megjelenik a nedvszivárgás, amit például a juharféléknél megfigyelhetünk, amikor a megsebzett törzsből édes nedv szivárog.
Ezután már csak figyelnünk kell a rügyek duzzanását és kipattanását, aztán a fák virágba borulását. Hát nem csodálatos dolog a fák élete!?
A fákkal szimbiózisban élő szervezetek, például gombák, baktériumok, rovarok és más állatok, különböző stratégiákkal alkalmazkodnak a téli körülményekhez. Ezek az élőlények vagy nyugalmi állapotba kerülnek, csökkentik az aktivitásukat, rejtett élőhelyekre húzódnak, vagy más módon alkalmazkodnak a hideghez. A mikorrhiza gombák és a talajban élő baktériumok segítik a fák tápanyagfelvételét. Télen ezek a mikroorganizmusok is lelassítják az anyagcseréjüket, de teljesen nem pusztulnak el. A mikorrhiza gombák úgy élik túl a telet, hogy spórákat képezhetnek, amelyek fagyálló állapotban maradnak a talajban. Egyes baktériumok és gombák fagyálló fehérjéket termelnek, hogy megvédjék sejtjeiket a jégkristályok károsító hatásától, fagyás esetén. A gombák és baktériumok élettevékenysége a talaj hőmérsékletétől függ – a mélyebb rétegekben, ahol a fagy kevésbé hatol be, a mikroorganizmusok továbbra is lassú aktivitást mutathatnak.
A tavasz beköszöntével, amikor a talaj felmelegszik és a nedvesség növekszik, a mikorrhiza gombák hifái újra növekedni kezdenek, és kapcsolatba lépnek a fák gyökereivel. A baktériumok újraindítják a tápanyagciklusokat, például a nitrogénkötést és a szerves anyagok lebontását, ami segíti a fák növekedését.
A fákhoz hasonlóan tehát a mikroorganizmusoknak – de még a rovarok többségének is – az a túlélési taktikájuk, hogy nyugalmi állapotba kerülnek, amely során csökkentik anyagcseréjüket és fagytörő vegyületeket termelnek. Azonban van más hasonlóság is a fák és a rovarok között, például a levéltetvek és kéregbogarak glicerin, szorbit vagy más cukoralkoholokat halmoznak fel, amelyek csökkentik testnedveik fagyáspontját. A felmelegedés hatására a diapauza véget ér, és a rovarok anyagcseréje újraindul.
Növelik a túlélési esélyüket azzal, hogy a kéreg repedéseiben, a fák odvaiban vagy a lehullott avar alatt védett helyen maradnak. A hernyók vagy bábok sok esetben a talajban vagy a fakéreg alatt telelnek át. A méhek és darazsak egyes fajai csoportosan védett helyeken (pl. korhadt fák belsejében) vészelik át a telet. A fák nedvkeringésének indulásával a nedveket szívó rovarok (pl. levéltetvek, kabócák) újra aktívvá válnak. A téli bábállapotból előbújó pillangók, bogarak és más rovarok keresni kezdik a tápnövényeiket. A pelék és néhány más kisemlős téli álmot alszik, míg a mókusok aktívak maradnak, de kevesebbet mozognak, téli eleség gyanánt diót és más magvakat gyűjtenek a tél előtt, amelyeket faodvakban vagy a talajban rejtenek el.
A fakopáncsok, csuszkák és cinegék a fakéreg repedéseiből rovarlárvákat keresnek, mert a fák alatt telelő rovarok még mozdulatlanok. A baglyok és egyes ragadozó madarak a fák között vadásznak apró rágcsálókra.
Tavasszal újra rácsodálkozhatunk a természet szépségére. Mozduljunk ki többet, tegyünk egy-egy sétát a HungAIRy projekt keretében ültetett véderdők egyikében, ahol megfigyelhetjük ezeket a folyamatokat.
Az ökomenedzser iroda címe: Debrecen MJV Polgármesteri Hivatal Zöldterületi Osztály, 4024 Debrecen, Piac utca 20. 211. sz. iroda
Ökomenedzser: Tornainé Kicsák Edit, Ulveczki Csaba Lajos
E-mail: hungairy@ph.debrecen.hu
Telefon: 06 52 511-583
