A kiállítás plakátjáról egy Balmazújvárosról származó, Temesvárra költözött család tekint ránk. Az 1905-ben készült felvételen Kerekes Ferenc, és felesége, Julianna asszony elégedetten és optimistán tekint a jövõbe, mellettük gyermekeik: a 12 éves Ferenc, a 9 éves Károly és az óvodás korú Juliska. Ivo Andric a Híd a Drinán címû regényében így ír errõl a korról: „…a XIX. század végétõl az emberek közötti viszonyok és társadalmi események egyik ilyen rövid és ritka nyugalmas állapota uralkodott. Ennek az elcsöndesedésnek a hatását a félreesõ tájakon is érezni lehetett, mint ahogyan a tenger nagy csendességét legtávolabbi részein is meg lehet érezni. Ez volt annak a viszonylagos jólétnek és a Ferenc József-i kor látszólagos békéjének az a három évtizede, mikor sok európai ember azt hitte, hogy a teljes szabadságban és haladásban megtalálta az egyén a tökéletes fejlõdésnek tévedhetetlen formuláját; mikor a XIX. század az embermilliók szeme elé terítette sokféle áldását, s mindenben és mindenki részére kialakította a kényelemnek, biztonságnak és boldogságnak elérhetõ árakon megszerezhetõ délibábjait.”
Ebben a bizakodó, nyugodt korban senki nem sejtette, hogy tíz év múlva már nyoma sem lesz ennek a nyugalomnak, és az emberiség nemcsak a pokol kapuját, hanem legsötétebb mélységét is megismeri majd.
A kiállításon bemutatott, 1914. október 16. és 1915. április 5. közötti idõszakban íródott levelek tükrében átérezhetjük, hogyan szakad szét a világ, amit biztosnak hittünk, hogyan veszhet el minden álom és reménység, hogyan tûnik semmivé az egész addigi életünk. Ez a közel 6 hónap a Kerekes fiúk számára a front kegyetlen szenvedését hozta, az itthon maradottaknak az aggódást, a félelmet. A halál árnyéka vetült a világra, ahogy ezt a fronton harcoló Károly fogalmazta meg egyik levelében: „ az élet itt olyan gyorsan múló – ma még piros élet, holnap fehér álom”.
Az október 17-én nyílt kiállítás megrendítõ módon szemlélteti a Kerekes fiúk és szüleik levelein keresztül, hogyan élték meg a hétköznapi emberek, a családok az elsõ világháború idõszakát. Bemutatja, hogy a fronton harcolókkal együtt érezve hogyan vívták mindennapi harcukat az itthon maradottak a kétségeikkel, az aggódással, a félelemmel és a gyásszal. Gárdonyi Sándor, történész, a kiállítás megnyitóján hangsúlyozta, hogy azért van nagy jelentõsége ennek a levelezés gyûjteménynek, mert a tankönyvekben elvesznek a szereplõk. Az elsõ világháború történéseirõl, a keleti fronton háromszoros túlerõvel szemben harcolók helyzetérõl, a 3-4 oldalról érkezõ gránáttámadásról, a 15 millió halottról, a hõsiességrõl, a fájdalomról nem lehet általánosságban beszélni: azt mindig az egyének élik át. Ez az ember mindenkori tragédiája.
A megnyitó ünnepségen az emberi lelkekben zajló tragédiát idézte meg Papp István, a Csokonai Nemzeti Színház mûvésze irodalmi alkotásokon keresztül. Mûvészi elõadásában megelevenedett az elsõ világháború torokszorító valósága, életre keltek a 100 évvel ezelõtt íródott levelek. Az egy évszázaddal ezelõtt élt hõsök üzenete a leveleiken át nemcsak a szeretõ családnak szólnak, hanem nekünk is: soha többé ne engedjük, hogy ilyen borzalmak megtörténhessenek a világban. Aki ellátogat a kiállításra, az anyai, remegõ kézzel írt levelek, a gránáttûz árnyékában megfogalmazott sorok közvetítésével egy rendhagyó történelem óra részese lehet. A látogató emberi érzéseken keresztül ismerheti meg a múltat, 100 évvel ezelõtt élt emberek gondolatai, cselekedetei mutatnak példát hazaszeretetrõl, hõsiességrõl, emberi méltóságról.
A kiállítás november 17-ig tekinthetõ meg a Józsai Közösségi Ház Galériájában nyitva tartási idõben. Elõzetes egyeztetés után lehetõség van tárlatvezetésre, ahol megtekinthetik a látogatók a Kerekes fiúk történetérõl összeállított kisfilmet is.
Minden érdeklõdõt szeretettel várunk!
TOVÁBBI KÉPEK A GALÉRIÁBAN, KATT IDE!