"Csak azt az életet érdemes végigélni, amelyet másokért élünk." (Albert Einstein)
"Az ember annyi, amennyit másokért tesz." (Szabó Magda)
"Akkor élsz, ha másokért élsz." (Széchenyi István)
"Az élet értelmét a közösségért végzett munka adja." (Goethe)
Mindannyian ismerjük ezeket a szép gondolatokat, amit bölcs elõdeink megfogalmaztak. Felemelõ, megható sorok ezek, de igazi tartalmukat akkor tudjuk igazán megérteni, ha személyesen találkozunk olyan emberekkel, akik áldozatos munkájukkal nap mint nap a közösséget szolgálják.
A Matkó házaspár - Erzsike és Károly - ilyen emberek. A Felsõjózsai Nyugdíjasok Baráti Körének vezetõiként jó példát mutattak a közösségért való áldozatos munkáról. Éveken keresztül dolgoztak a közösségért, önzetlenül, gondoskodó figyelemmel irányították a klubot, hétrõl hétre, azon fáradoztak, hogy szebbé, élményekkel gazdagabbá tegyék a józsai nyugdíjasok napjait. Minden alkalommal derûvel és lelkesen érkeztek a nyugdíjasklub összejöveteleire. Ilyen derût és harmóniát csak az az ember érezhet, és az közvetíthet a környezetébe, aki tudja, az életének értelme van, hasznos, amit tesz – és nemcsak önmagának, hanem másoknak is. Ilyen derût és nyugalmat az sugározhat, aki fontosnak érzi azokat az embereket, akikért felelõsséget vállalt, akiket képvisel, akiknek az életét jobbá teheti a munkájával. Ilyen derût az sugározhat, aki nem Goethétõl tanulta, hogy "az élet értelmét a közösségért végzett munka adja", és nem könyvekbõl olvasta, hogy "csak azt az életet érdemes végigélni, amit másokért élünk"... nem könyvekbõl, hanem azok szemébõl olvasta ki, azok tekintetében látta tükrözõdni, akikért dolgozott, akiknek a boldogságához önzetlen munkájával hozzájárult.
Ez a kihívás nehéz és egy idõ után elfárad a test. Jelzi, amikor már pihenésre van szüksége. A Matkó házaspár, hatévi közösségvezetõi munka után bejelentette, hogy megromlott egészségi állapotuk miatt szeptembertõl megválnak tisztségüktõl. A Felsõjózsai Nyugdíjasok Baráti köre és az Alsójózsai Nyugdíjas Egyesület június 27-én közös klubtalálkozó keretében mondott köszönetet eddigi munkájukért.
Valamennyien köszönetet mondunk a józsai nyugdíjasok nevében az eddigi áldozatos, közösségért végzett munkájukért, de a köszönet helyett beszél a sok közös emlék, a közös fényképek, közös élmények. Köszönet illeti õket azért, mert jó példát mutattak nekünk abban, hogy nem a dolgokat kell jól csinálni, hanem jó dolgokat kell csinálni. Jó dolgokat együtt, másokért, mindenki örömére.
Ha már fizikailag nem is tudnak olyan sok munkát vállalni a közösségben, az a szellemiség, amiben példát mutattak, továbbra is vezetõnk lesz.
Kedves Erzsike és Karcsi! Hálásak vagyunk, hogy megtanítottátok nekünk "az ember sohasem magányos, ha érdekli a másik ember sorsa". Ti nem lesztek sohasem magányosak, mert ugyanolyan figyelemmel fordulunk ezután is felétek, amilyen figyelemmel ti fordultatok felénk az évek során.
Sok boldogságot, gondtalan, pihenést, és sok-sok derûs évet kívánunk a józsaiak nevében "második nyugdíjba vonulásotok" alkalmából!