2011. április 1-tõl hatályba lépett az otthonszülés szabályozásáról szóló új jogszabály, amelyet a 2011. május 1. után bekövetkezõ szülészeti eseményekre lehet alkalmazni. A rendelet lefekteti, és pontosan szabályozza a jogi alapokat az otthonszülés tekintetében. Pontosan meg van határozva, hogy csak olyan egészségügyi szolgáltató jogosult szülészeti ellátás nyújtására, aki e tevékenységre vonatkozó mûködési engedéllyel és érvényes felelõsségbiztosítással rendelkezik.
A jogszabály arról is rendelkezik, hogy milyen személyzetnek kell jelen lennie a szülészeti esemény során: szülész-nõgyógyász szakorvos, vagy diplomás, legalább két éves szülõszobai gyakorlattal, ennek hiányában kétéves szakmai gyakorlattal és igazoltan legalább ötven szülésben való közremûködéssel rendelkezõ szülésznõ jelenléte. Az ellátás helyszínén egyszerre két egészségügyi dolgozónak kell jelen lennie, s legkésõbb 24 órán belül gyermekgyógyásznak kell megvizsgálni az újszülöttet.
Otthonszülésre akkor kerülhet sor, ha a szövõdménymentes terhesség a 37. és 41. hét közötti idõszakban van, a magzat fekvése koponyavégû, illetve az édesanya az otthonszülésrõl történõ döntése idõpontjában betöltötte a 18. életévét, de még nem múlt el 40 éves. Az édesanya legkésõbb a terhessége 36. hetéig dönthet úgy, hogy nem kórházban kívánja megszülni gyermekét, a terhesgondozásnak azonban a jelenleg mûködõ rendszerben kell történnie. Vannak azonban kizárások is a jogszabályban, azaz nem szülhet intézeten kívül az anya, ha korábban császármetszéssel szült, a magzat válla elakadt, az anya lázas, beteg, vagy a magzat beteg, valamint felmerül az iker-, vagy többes terhesség gyanúja.
Az intézeti szülés olyan egészségügyi szolgáltatónál vehetõ igénybe ahonnan az anya 20 percen belül háttérkórházba szállítható. A háttérkórház szerepe nagyon fontos, hiszen ez az intézmény teremti meg azt a biztonságot, amely bármilyen váratlan helyzetben segíteni tud.
Az otthonszülés nem TB támogatott, akkor sem, ha egyébként az édesanya az egészségbiztosítás keretében jogosult egészségügyi ellátásra. Viszont a házi gyermekorvosi, a védõnõi, továbbá a háttérkórház által biztosított egészségügyi szolgáltatás, a mentés és a laboratóriumi vizsgálatok ez esetben is finanszírozottak.
Eddig a törvényi rész. De miért is dönt valaki az otthonszülés mellett? Két anyukát kérdeztünk, akik a közelmúltban az otthon szülést választották.
Szabadon születni
Mariann: Sokszor kérdezik tõlem, mi volt az oka annak, hogy itthon szültem meg két gyermekemet, miközben az elsõ szülésem is teljesen beavatkozásmentesen, szépen zajlott a kórházban. Szerintem a várandósság és a szülés nem egy kór, nem betegség, egy teljesen természetes folyamat, amelyet a beavatkozások és a háborítatlanság hiánya nagyon sok esetben megakaszt, nehezebbé tesz, szükségtelenül. Elsõ fiam nagyon szép születése után a másik két szülésem érzetben mégis más volt. Egyrészt a sietség, ami a kórházat jellemzi, nagyon nem illik a születés hangulatához. Gyorsan vágjuk el a köldökzsinórt (mikor az még bizonyítottan nagyon jót tesz a babának, ha megkapja a méhlepénybõl a vért amíg pulzál ), gyorsan mossuk le, mérjük meg stb. Aki szül az ráér. Nem siet sehová. Én sem akartam.
Az itthon meghittsége és hogy azok vettek körül, akiket szeretek, és akikben maximálisan megbízom, olyan élménnyé tették a szülést számunkra, ami felülmúlhatatlan az életben. A szülés során a nõknek a biztonságérzet a legfontosabb. Ott szülünk „jól”, ahol biztonságban érezzük magunkat. Ehhez nagyon sokat tesz hozzá a párunk. Nálunk az, hogy a férjem feltétlen elfogadta, hogy én hogyan szeretném a szülést, nagyon sokat adott. Nem volt cseppnyi kétely sem. Gyönyörû élmény, köszönet érte a bábánknak is, aki hihetetlen szakértelemmel, tudással és nyugalommal volt mellettünk.
A harmadik baba várandóssága alatt elvégeztem a dúla és szülésfelkészítõ tréner tanfolyamot, amelyen tudományosan is megértettem sok-sok okát annak, miért is szülünk könnyebben, ha hagynak bennünket, ha bizalom van, ha nyugalom van körülöttünk. Számos dolog kórházban is megoldható lenne, ez azonban még várat magára. Amit minden kismamának ajánlanék, hogy olvasson, tájékozódjon a szülés elõtt és tegyen meg mindent a háborítatlanságért, mert a szülés minõsége hiszem, hogy hatással van az emberiségre.
Van egy kedvenc idézetem, megosztom veletek: "Van egy erõ, ami szüléskor eljön a nõkhöz. Nem kérik, egyszerûen csak elárasztja õket. Összegyûlik, mint a felhõ a szemhatáron, átsuhan az égen, és magával hoz egy gyermeket."
Otthon háborítatlanul
Zsuzsa: Már az elsõ várandóságom alatt foglalkoztatott az otthonszülés gondolata, de akkor még nem volt érvényben lévõ törvényi szabályozás Magyarországon, illetve elsõ gyerekes anyukaként én is azt gondoltam, hogy csak a kórházban lehetünk igazán biztonságban szülés alatt. Arra azonban már akkor is törekedtem, hogy olyan orvost és szülésznõt keressek magunknak, akik támogatják a háborítatlan szülést és nem avatkoznak be ebbe a természetes folyamatba csak akkor, hogy ha szükség van rá. Az elsõ szülésem otthon indult el és nem is siettünk a kórházban, mivel minden rendben zajlott és a szülésznõmmel telefonon folyamatosan tartottuk a kapcsolatot. Otthon szépen és jó ütemben haladtak a dolgok. Aztán mikor a kórházba érkeztünk, sok olyan külsõ hatás ért, ami miatt az otthon szépen beindult szülés akadozni kezdett. Emiatt többféle beavatkozásra volt szükség, de végül természetes úton megszülethetett a kislányom. A szülést követõen a kórházban töltött napok nem teltek felhõtlenül. Pihenni szinte lehetetlen volt és a leterhelt személyzettõl nem sok segítségre számíthattam elsõ gyerekes anyukaként.
Amikor a második gyerekemet vártam, szintén felmerült bennem, hogy talán jobb lenne, ha otthon születne, hiszen az elsõ esetben is nagyon jól mentek a dolgok, ameddig otthon voltunk. És bevallom õszintén, hogy a szülés utáni kórházi napokra sem vágytam igazán. Aztán ez a dolog mégis csak annyiban maradt. De mivel még élénken élt bennem, hogy az elsõ szülés milyen jól haladt otthon, és mennyire megtorpant, amikor beértünk a kórházba, a terv az volt, hogy igyekszem majd a vajúdás nagy részét otthon tölteni. Aztán ez túlzottan is jól sikerült. Annyira gyors szülés volt, hogy alig értünk be a kórházba. Bár a szülés gyors és komplikáció mentes volt, de azért volt jó pár dolog, ami nyomott hagyott bennem. Például az, hogy amikor beértünk és mondtam, hogy bizony ez a baba már jön is, igazából senki nem hitt nekem, mindenki meg volt róla gyõzõdve, hogy jobban tudja nálam, hogy mit érzek. Ez azért fontos, mert nagyban szerepe van ennek a hozzáállásnak abban, hogy harmadjára az otthonszülés mellett döntöttem.
Amikor a harmadik gyermekünkkel várandós lettem, egyre gyakrabban jöttek fel bennem a kórházi emlékek. Ezek nem voltak pozitív emlékek, így egyre több feszültség generálódott bennem, és ezzel párhuzamosan egyre erõsebb lett bennem a vágy, hogy harmadik, egyben valószínûleg utolsó gyermekünket háborítatlan körülmények közt szülhessem meg. Ahogy haladtak elõre a hetek, egyre többet olvastam az otthonszülés témakörében, rengeteget beszélgettünk róla a férjemmel, hoztuk fel a pro és kontra érveket. Több bábával is beszéltünk, de a kórházi szülés lehetõségét sem vetettük el teljesen. Volt fogadott orvosom és szülésznõm is. Sokáig vacilláltam, mi is legyen, aztán a mérleg akkor billent el, amikor elmentünk egy szülõszoba látogatásra. Bár a felújított szülõszoba nagyon szép volt és a szülésznõ készséggel válaszolt minden kérdésünkre, engem elborítottak az elõzõ szüléseim negatív emlékei, érzetei, és csak az zakatolt a fejemben, hogy én nem tudok ide bejönni, csak ha nagyon muszáj, mondjuk valami komplikáció miatt. Ez után felgyorsultak az események. Elintéztük a szükséges törvény által elõírt kötelezettségeket, beszereztük a szüléshez szükséges dolgokat és a legnagyobb nyugalomban vártuk a baba érkezését. Nagy szerencsém van a férjemmel, mert mindenben támogatott az elsõ perctõl az utolsóig, ami szintén nagy biztonságot adott. Az utolsó hetekben sokat beszéltünk a bábámmal, teljesen biztonságban éreztem magunkat. Aztán amikor elérkezett a szülés, minden pont úgy zajlott, ahogy elképzeltük. Itthon, nyugalomban, háborítatlanul született meg a kislányunk, abban a házban, ahol én is felnõttem, és ahol most is élünk. A két legfontosabb ember volt ott a szülésnél a bába mellett a férjem és az anyukám. Minden rendben, komplikációk nélkül zajlott, egészséges kislányunk született. A szülés után sem volt rá szükség, hogy kórházba menjünk, hiszen mindkettõnkkel minden rendben volt. A szülés utáni napok is varázslatosan teltek otthon, a megszokott környezetünkben. Nem voltunk elszakítva a családunktól és a nagyobb gyerekeink sem szenvedtek a hiányunktól. Sokat tudtunk pihenni, a nagymamák finom fõztjétõl hamar beindult a tej, és a pici szépen gyarapodásnak indult. Nagyon örülök, hogy végül így döntöttünk és mindenkit arra bíztatok, hogy merjen úgy és ott szülni, ahol biztonságban érzi magát. Én elsõször és másodszor a kórházban éreztem magam biztonságban, de harmadjára egyértelmûen otthon.
Otthonszülés a nagymama szemével - Szeretetteljes születés
„Életünk nemcsak cselekedetek, de talán még inkább a várakozás iskolája.” Pilinszky János
Kilenc hónappal születése elõtt új élet fogant meg. Azóta várakozunk. Ha átadjuk magunkat a várakozás élményének és hagyjuk, hogy minden a maga természetes módján történjen, részesei lehetünk a teremtés csodájának. Egy decemberi szombat délután érkezett el születése ideje. Körültekintõ, tudatos elõkészítés után lányunk úgy döntött, otthon szüli meg harmadik gyermekét bába segítségével. A születés természetes, életünk része ugyanúgy, mint a halál. Rohanó világunk tette mûvivé sokszor embertelenné.
Hálás vagyok, hogy részese lehettem a születés csodájának! Megfoghattam meleg testecskéjét, simogattam bársonyos bõrét. Érezhettem a köldökzsinór lüktetését. Hallhattam az elsõ lélegzetvételt követõ sírást, mely jelezte érkezését. A pici test élettel és lélekkel teli lett, megérkezett. Kiszakadt eddigi biztonságos közegébõl és megérkezett otthonába. Csend és nyugalom vette körül, halvány fénysugár. Meleg takaróba burkoltuk és anyamellre helyeztük. Megérkezett és érezte biztonságban van. Tudta mi a dolga. Ajkával érintette az anyamellet és megnyugodott. Nem választotta el az anyjától senki és semmi. A köldökzsinór érintetlen maradt a placenta születéséig. Türelmesen várakoztunk, míg meg nem született a 9 hónapig tápláló és védelmet nyújtó magzatburok. A szülõi ház lett a születés háza. Innen indul útjára és érkezik haza ezután a legifjabb unokánk. Érkezésével megtapasztalhattuk, hogy lehet a szülés és születés csodálatos élmény. Nem voltunk egyedül. Velünk volt az Isteni gondviselés.
Hálás vagyok, hogy átélhettem az új élet születésének misztériumát. Csodás, felemelõ, semmihez sem hasonlítható érzés. Csöndben ott lenni, lábujjhegyen járni, félhomályban, melegben, könnyû lebegésben érezni, ahogyan megtörténik a csoda, s várni, hogy az elsõ levegõvétellel járó sírás az anyai keblen csöndes hüppögésbe, majd szuszogásba halkuljon. Némán letörölni a szülés kemény munkájának vérét és verítékét s határtalan szeretettel körbevenni anyát és újszülöttjét, és átérezni: csoda történt. Egy soha nem volt, soha nem lesz, megismételhetetlenül egyedülálló ember érkezett a Földre. Fogadjuk õt méltón, szeretettel.
„Áldjon meg Téged az Úr, és õrizzen meg Téged!” Ároni áldás a Bibliából 4 Mózes 6,24-26: