Hogyan kerültetek közel a néptánchoz, népzenéhez?
Betti: Az általános iskolában kezdtünk táncolni. Unokatestvérünk, Pete Mariann táncolt a Bocskai Táncegyüttesben, õ tartott szakkört az iskolánkban. Itt kezdtünk, végigjártuk a ranglétrát…
Vili: A családunkban vannak hagyományos parasztmuzsikusok. Õk a Józsán mûködõ két-három banda egyikeként lakodalmakban, májusfa-állításokon, bálokon, családi mulatságokon muzsikáltak. Nagypapa bõgõzött, keresztapám hegedült. A Pallag-Józsa-Boda háromszögben munkálkodtak. Sok érdekes történetet meséltek, sõt, névnapokon, családi ünnepeken elõkerültek a hangszerek. Igen jó, mulatós család a mienk.
Betti: De mégis, egy generáció, a szüleinké kimaradt. Aztán mi kezdtük újra. A tánccal.
Mikor kerültetek a Debreceni Népi Együttesbe?
Vili: 1988-ban. A szomszédunkban lakott Gönczi Tivadar bácsi, aki a népi együttes zongorakísérõje volt. Õ hallotta meg, hogy Bettiék hintázás közben énekelnek és javasolta, hogy ezt a remek hangerõt próbáljuk meg tánc alá is vinni.
Betti: Elvitt bennünket egy próbára az együttes Pallagi úti székházába és ott ragadtunk. Õ hozott, vitt, kísért minket a próbákra és haza a buszon.
Éva? – kérdezem Vili feleségét - Te, hogyan kerültél közel a néptánchoz?
Éva: Barátnõm táncolt együtt Viliékkel. Láttam õket táncolni és magával ragadott ez a világ.
Azóta is a DNE táncosai vagytok?
Vili: Nem, jó néhány évre el is hagytuk az együttest. A rendszerváltás a hagyományápolásban is felpezsdítette az életet. Sok új tánccsoport alakult. Többek között 1990-ben, Törökné Csécs Lenke vezetésével a Fõnix Gyermek és Ifjúsági Táncegyüttes. Mi pedig mentünk vele és egészen 1997-ig ott is táncoltunk.
Betti és Vili, testvérként, táncospárként is komoly sikereket értetek el. Már gyermekkorotoktól együtt táncoltatok?
Betti: Nem, szinte felnõttként kezdtünk csak közösen táncolni. Egészen addig más csoportban is voltunk mindig.
Vili: Amikor úgy éreztük, hogy már nem tartozunk sem a gyermek, sem az ifjúsági korosztályba, felnõtt csoportban szerettünk volna táncolni, akkor tértünk vissza a Debreceni Népi Együttesbe és ekkor kezdõdnek a közös, páros versenyszereplések is. 1999-ben a békéscsabai szóló táncverseny volt az elsõ, ahol táncos párként indultunk. Itt azonnal be is kerültünk a döntõbe és különdíjat kaptunk, mint a legstílusosabban táncoló pár. Körülbelül ide tehetõ, amikortól már mindhárman, Betti, Éva és én is tánckarvezetõként, csoportvezetõként is részt veszünk az együttes életében.
Évával mikor fonódik össze az életetek? – kérdezem Vilit.
Vili: Nagyon hamar a családba került Éva, a nyolcadikos ballagásomon már ott volt. Azóta egy pár vagyunk. Tíz évig együtt jártunk, aztán feleségül kértem Évát és éppen az idén voltunk 15 éves házasok.
A mai napig mindhárman kulturális területen dolgoztok, vezetitek a Debreceni Népi Együttest és három, három gyermeket neveltek. Hogyan egyeztethetõ össze mindez?
Éva: Segítjük egymást. Ha Betti próbát tart, õ viszi az én két nagy gyermekemet a próbákra, majd este hazahozza õket, én pedig elhozom az övéit is az iskolából, óvodából.
Betti: Így nem azt mondom, hogy könnyen, de szépen összeegyeztethetõ mindez. Aki egyedül van, nincs mellette család, annak nagyon nehéz lehet. Mi nem munkahelyként, hanem életformaként kezeljük mindezt. Az együttesben végzett munkánk nem olyan, hogy este egyszerûen leteszem a lantot, és elfelejtem.
HERCZ VILMOS ÉS CSALÁDJA
Vili: Már kezdetekben rájöttünk arra, milyen fontos a táncpróbákon és táncoktatáson kívül a közösségépítés is. Sõt, legalább ugyan olyan fontosságú.
Éva: Fontosnak tartjuk, hogy a csoportokat, különösen a gyerekcsoportokat olyan táncosok vezessék, akik pedagógus végzettségûek. A gyerekek és szülõk szempontjából is nagyon fontos. Az együttes sikereinek is kulcsa a jó utánpótlás-nevelés, hogy folyamatosan magas szakmai színvonalat tarthassunk.
A gyermekeitek tovább viszik a hagyományt?
Betti: Az enyémek még kicsik, de minden rendezvényen ott szaladgálnak, élvezik ezeket az alkalmakat. A nagycsaládot is remek változatosságként élik meg, az unokatestvérekkel való szoros kapcsolatot…
HERCZ BEÁTA FÉRJÉVEL
Éva és Vili: A mieink már nagyobbak, mind iskolások. Nem volt elvárás velük szemben, hogy táncosok legyenek. De ebben a közegben nõttek, sokszor észrevettük kisebb korukban, hogyha velünk voltak próbán, bár õk maguk csak ültek, figyeltek bennünket, mégis, amikor hazaértünk, otthon eltáncolták azokat a mozdulatokat, amiket mi órákig gyakoroltunk, a bonyolultabbakat is. Természetesen jött nekik is a tánc. Lili és Vilike is itt az iskolában táncolt, aztán felsõ tagozatosként vetõdött fel bennük, hogy õk is jöhetnének a népi együttesbe. Nellike még másodikos, õ is táncol az iskolában, citerázik, énekel. De õ is eljön a táncházakba, beáll, ott is alakulnak a kapcsolatai.
Álltatok már egy színpadon a gyerekeitekkel? – kérdezem Évát és Vilit.
Éva, Vili: Igen, az idén színpadra állítottuk Wass Albert 13 almafa címû mûvét. Itt Mózsit és a családját alakítottuk együtt. Nagyon jó érzés volt együtt átélni az elõadás sikerét is. Most már az a vicces helyzet állt elõ, hogy magasságban túlnõnek bennünket…
A ti nagycsaládjaitok úgy érzem, még sokkal nagyobbak, mint amilyennek mi látjuk. Hiszen nem csak a szüleitek, a párjaitok a három, három gyermeketek alkotja a „családotokat”, hanem elválaszthatatlan része a ti családi életeteknek a népi együttes is.
Betti: Igen, ez nem olyan munka, amit abba lehet hagyni. Olyan megtartó közösség, ahová gyermekként be lehet kerülni és változhatnak ugyan az iskolák, a Debreceni Népi Együttesbõl nem kell elballagni. Ide mindig vissza lehet járni. Aki ide tartozik, vissza is jár.
Vili: Felnõtt táncosaink, akik más városokban tanulnak, vagy dolgoznak, hétvégéken hazajönnek és táncolnak velünk. De a gyerekeknek is látjuk, mennyit jelent, hogy egy táncos pár tanítja õket és példát látnak a férfi-nõ kapcsolatra, viszonyra, viselkedési formára. Mivel sokan élnek csonka családban.
Éva: Mindezzel együtt nem érezzük magunkat különleges családnak. Szerencsések, vagyunk, hogy tudjuk egymást támogatni, megosztani a feladatokat. Éljük ezt a közösséget, elragadnak a mindennapok, az aktuális feladatok, versenyek, fellépések…
Hogyan zajlik majd a karácsony a családotokban?
Vili és Éva együtt: Mint minden karácsonykor, szent napján délután nálunk gyûlik össze a család. Dédi mama, nagyszülõk, Bettiék… mind. Mi öten pedig egy kis mûsorral készülünk. Vilike hegedül, Nelli citerázik, énekelünk, az idén ez a hangszerpark kialakul egy ütõgardonnal is. Aztán este még elmegyünk a komákhoz, amolyan sajátos kántálásként. Az elmúlt három évben egy-egy felkérésnek megfelelve ezt a kis családi mûsorunkat több helyre is elvittük.
A felvétel leállítása után is tovább beszélgettünk. Vili, Éva és Betti tele vannak tervekkel. Építõ, hosszú távú elgondolásokkal. Mind a hagyományaink továbbélését, az éltetõ közösséget, a gyermekek harmonikus fejlõdését tartja legfõbb céljának. Bízom benne, hogy elérik ezeket a célokat és gyermekeikben a meglesz az erõ, hogy ezeket tovább is vigyék.
Dobos Edit
Cím: 4030 Debrecen, Szabó Kálmán u. 68.
E-mail: herczvili@freemail.hu
Telefon: 52/535-166
A Debreceni Népi Együttes 1950 tavaszán alakult azzal a céllal, hogy összegyûjtse és mûsorában feldolgozza az alföldi magyar néphagyományokat, dalokat, táncokat. Ma már hazánk minden tánctípusa és dialektusa szerepel az együttes mûsorán. A Debreceni Népi Együttes az Örökös Kiváló Együttes címmel, Kölcsey Ferenc- és Pro Urbe díjjal büszkélkedhet, valamint 2008 évben Megyei Príma Díjban részesült.
Az együttes alapítója és 1993-ig vezetõje dr. Béres András néprajzkutató, koreográfus volt. Az itt végzett szakmai tevékenységével évtizedekre meghatározta a csoport elõadásainak, mûhelymunkájának színvonalát. Jelenleg az együttes mûvészeti vezetõi Hercz Beáta és Hercz Vilmos, a Népmûvészet Ifjú Mesterei.
A fiatal együttes vezetõk célja, hogy az együttesben folyó munka méltó legyen az alapító nevéhez, több évtizedes munkájához és a következõ generáció is megismerje és tovább örökítse azt. Az együttes szakmai nívójához, valamint a rangos elismeréskehez nélkülözhetetlennek tarja a fiatal táncos-koreográfus generáció bemutatását. A tehetséges, fiatal néptánc pedagógusok szakmai munkájának irányítását, fesztiválokon, a néptáncot felölelõ, széles körben bemutató rendezvényeken való szerepeltetését. A Hazai-és külföldi néptánc találkozókon való rendszeres bemutatkozás szintén ezen generáció eredményes munkáját segíti. A rangos szakmai elismerések is bizonyítják, hogy ez a generáció komoly szakmai tudással, értékkel rendelkezik és méltó a Debreceni Népi Együttes szellemi örökségére, valamint annak rangos továbbvitelére.
Az együttes tevékenysége sokrétû, de alapja a magyar nép, hagyományos tánc és zenei kultúrája, amelyet igyekeznek mindenkor olyan szinten mûvelni, hogy méltóak legyenek közönségük szeretetére.
Az elmúlt öt év eredményei, sikerei:
2010. Kölcsey Ferenc Mûvészeti Ösztöndíj elnyerése
2011. VII. Martin György Néptánc Fesztivál – együttesi nívódíj
2012. Országos Minõsítõ Fesztiválon – Kiválóan minõsült kategória
2013. Hercz Beáta - Hercz Vilmos: Mûvészeti vezetõi nívódíj
2014. Országos Minõsítõ Fesztiválon - Kiválóan minõsült kategória
2014. Fölszállott a Páva DUNA TV elõdöntõ
2015. Év mûvészeti csoportja – 2015 a Dehír olvasóinak szavazata alapján
2016. Virágkarnevál mûvészeti csoport kategóriában, I. helyezett
2016. Országos Minõsítõ Fesztiválon - Kiválóan minõsült kategória
Az együttes tánckarvezetõi: Herczné Barna Éva, Csontos Anna és Vámosi István
Az együttes mûvészeti vezetõi: Hercz Beáta és Hercz Vilmos, a Népmûvészet Ifjú Mesterei