Egy apró halas üzletben éreztem hasonlót a 80-as évek elején. A díszhalakkal eljött hozzám Ázsia, Dél Amerika - máris utaztam, mint a mesében!
Otthonainkba elvihetünk egy apró részletet a világ más pontjaiból. Lehet egy sivatagi, vagy akár esõerdei hangulatot árasztó terrárium, akvárium, díszmadarak, kisemlõsök. Természetesen a kutyák, macskák sem maradhatnak ki.
Sok családban felmerül, - igen gyakran a gyerekek részérõl - hogy kisállatot szeretnének. Generációkon át öröklõdõ kérdés ez. A szüleim is találkoztak vele, majd néhány évtized múlva (szülõként) jómagam is. Könnyebb a döntés, ha a szülõknek van személyes tapasztalata kisállattal kapcsolatban: a korábbi el nem feledett tudást kell feleleveníteni, szükség esetén kiegészíteni, majd költözhet az új kedvenc. Semmi más teendõ nincs, mint felszabadítani a neki megfelelõ helyet, majd beszerezni az állatnak szükséges felszereléseket, kiegészítõket, eleséget.
Amennyiben nincs az adott fajról tapasztalat, fel kell készülni a vásárlás elõtt. Ez történhet a világhálón böngészéssel, illetve másokat megkérdezve a tartási tapasztalataikról. Elsõsorban bizalmi dolog, kinek a tanácsát fogadjuk meg.
A szülõk egy része feltételként köti ki, hogy a gyermek feladata legyen az állatka gondozása. Jómagam fontosabbnak tartom, hogy az állattartás szeretete, öröme legyen az elsõdleges. Ha öröm társul a mindennapokhoz, a gondozással járó feladatok nem tûnnek munkának. A történet egyik legnagyobb nyeresége az lehet, ha belülrõl jövõ késztetéssé válik a gyermeknél a kedvencérõl való gondoskodás. Azt tanácsolom, legyünk szülõként társak ezekben a munkálatokban. A késõbbiekben, amikor nagyobbak lesznek a gyerekek, érik be ennek gyümölcse: a gondoskodás felelõssége.
Addig is maradjon az állat egy társ, a lakhelye egy szobadísz, a gondoskodás róla pedig egy vidám családi közös program.
Arany László
Arany Kisállat bolt (Józsapark emeletén) üzletvezetõje