Tudják-e önök, kedves olvasók, ki az a Rézmák? Vagy azt tudják-e, mit evett Hófehérke az esküvõje napján? Ilyen, és ehhez hasonló tréfás nyelvi fejtörõkkel tisztelegtek anyanyelvünk elõtt az alsójózsai nyugdíjasok a magyar nyelv napja alkalmából.
Ez az ünnep nem nagy múltra tekint vissza, hiszen 2011-ben nyilvánította az Országgyûlés november 14-ét a magyar nyelv napjává. Az idõpont kiválasztása sem volt véletlenszerû, hiszen 1844. november 14-én szentesítette V. Ferdinánd magyar király azt a törvényt, ami alapján Magyarországon a magyar lett a hivatalos nyelv. Nem, nem vicc ez, kedves olvasók: ami ma már egyértelmû, hogy Magyarországon magyarul beszélünk, régen nem volt az. Hazánkban a hivatalos nyelv a 19. század közepéig a latin és a német volt. Nevezhetjük tehát november 14-ét a magyar nyelv újjászületése napjának is, hogy ismét hivatalosan is használhatjuk, bár létezése több ezer évre tehetõ.
Különösen fontos napjainkban a magyar nyelv elõtti tisztelgés, amikor egyre gyakoribb látvány, hogy a hatvanas-hetevenes éveiket taposó nagymamák és nagypapák német és angol nyelvkönyveket betûzgetnek, hogy külhonban élõ unokáikkal beszélgetni tudjanak. Mi lehetne nagyobb erõ, ami összeköt egy családot, vagy egy nemzetet, ha nem az anyanyelv? Fontos, hogy ne csak a kommunikáció eszközeként tekintsünk rá, hanem ismerjük fel szépségét, egyediségét, játékosságát, mindazokat az értékeket, ami miatt érdemes a védelemre, érdemes arra, hogy megõrizzük a maga épségében, eredetiségében, és így adjuk tovább az utódoknak.
Ezt a nemes célt tûzték ki a könyvtár dolgozói is, amikor játékos fejtörõre hívták a nyugdíjas klub tagjait. A szójátékok mellett nagy hangsúlyt kaptak a régi bölcsességeket megfogalmazó szólások, szóláshasonlatok is. Mindenki lemérhette, mennyire ismeri nyelvünk gazdagságát, annak képszerû közlésmódját.
A résztvevõk nagy lelkesedéssel oldották meg a tréfás feladatokat, volt jókedv, nevetés..minden, ami az örömteli ünnepléshez kell.
Önök rájöttek már, mit evett Hófehérke az esküvõjén? Melyik állat neve bújt el a mondatban? Ha nem, íme egy kis segítség: mit evett...Tudják már, melyik személynév bújt el a rézmák szóban? Vagy a rõzse, divatra, tornám, szálló szavakban? Ha rájöttek a megoldásra, találjanak ki hasonlókat, és játsszanak ilyen nyelvi játékokat gyerekeikkel, unokáikkal!
Nem kell azon töprengenünk, hogy Széchenyitõl Kazinczytól, Kõváry Lászlótól vagy Gyimóthy Gábortól származik a mondás, miszerint „nyelvében él a nemzet”, mi csak õrizzük, és adjuk tovább a maga szépségében, gazdagságában! Legyen ez a mi közös kincsünk, a közös kötelékünk!