Szvetlana Alekszijevics: Csernobili ima
"Halál rejtõzött mindenütt, de ez valamilyen más halál volt. Új maszkokat viselt, korábban ismeretlen külsõt öltött."
1986. április 26-án kezdõdött Csernobilban minden idõk legnagyobb atomerõmû-katasztrófája. Az akkori szovjet vezetés titkolózása miatt a világ napokig szinte semmit sem tudott róla...
A Nobel-díjas fehérorosz írónõ két évtizedet szánt a téma feldolgozására. Beszélt olyan emberekkel, akiket rögtön a katasztrófa után a helyszínre rendeltek, és a legveszélyesebb munkákat végeztették velük. Beszélt az özvegyekkel, akiknek csak a kitüntetések és az oklevelek maradtak. Beszélt azokkal, akik az erõmû közelében, a paraszti Atlantisszá vált Poléziában éltek - aztán bedeszkázták a kútjukat, és kitelepítették õket, vagy maradhattak a házukban, de eztán már úgy éltek, mint egy rezervátum lakói. Megismerjük az áldozatokat, a felelõsöket és a szovjet virtusba belerokkant vakmerõ önkénteseket. Megismerjük azokat, akik számára Csernobil filozófiai probléma, az atomkorszak utáni ember alapító mítosza, és azokat is, akik a szovjethatalom ellenségeit, a Nyugatot és az árulókat okolják érte.
Csernobil nemcsak egyéni, családi, hanem nemzeti tragédia is. Nem szovjet, nem orosz, nem is ukrán, hanem fehérorosz nemzeti tragédia. A tízmilliós nemzetbõl több mint kétmillióan élnek szennyezett területen. Mert amikor a szovjet híradókban örömhírként közölték, hogy szerencsére nem Kijev felé szállt a radioaktív felhõ, azt nem közölték, hogy Minszket és Fehéroroszországot borította el. Mivel a birodalom itt többször is erõszakkal állította meg a nemzetté válás folyamatát, sokan csak ekkor döbbentek rá, hogy az õ sorsuk más, maguknak kell kitalálniuk, hogyan menthetik meg az életüket. A gyarmati sorban élõ nemzet a csernobili katasztrófával lépett be a világtörténelembe. Mert az afganisztáni háború és az atomkatasztrófa a birodalmat is romba döntötte.
Csernobil minden szereplõ számára korszakhatár. A boldog tudatlanság elvesztését jelenti, ahonnan csak hosszú idõ után lehet eljutni a rezignált, keserû bölcsességig. Vannak, akik már eljutottak ide, és vannak, akik most csak most indulnak el, mint a Szolzsenyicint olvasó falusi párttitkár. Egyesek menekülnek a zónából, másokat meg vonz az a terület, amelyet lassan visszahódít a természet.
Csernobil nemcsak katasztrófa volt, hanem figyelmeztetés is. És Alekszijevics szerint minden nemzedéknek olvasnia kell a jövõnek hagyott jelekbõl.
Csernobil ma is aktuális. És aktuális lesz még 48 ezer évig.
Kertész Erzsi: Állat KávéZoo
Az Állat KávéZoo mesekönyv, állatlexikon és viselkedéstan egyidejûleg. A dzsungelben KávéZoot nyitó antilopoknál többek között megfordulnak tigrisek, oroszlánok, struccok, papagájok, még pingvinek is. És hozzák a formájukat, olyanok, mint mi: a pingvinek helyezkednek, az ara-võlegény tutyimutyi, a struccok üzletpolitikája: struccpolitika, az oroszlánok kegyet gyakorolnak, a tigris meg simán egy vérengzõ húszabáló legalábbis addig, míg meg nem kóstolja Antika rizspudingját. Aztán benéz a KávéZooba a fenn költõ kolibri is, a férje tetemét mazsolás joghurtba forgató víg/fekete özvegy és nem mellesleg egy egész majomhorda...
Ahogy a Labirintóban meg a Dalia és Dáliában megszokhattuk, a szerzõ merész nyelvi humora és helyzetkomikuma ezúttal is kabarétréfába illõen poénos és metszõen ironikus.
A kötet illusztrátora, Hanga Réka 2015-ben Az év illusztrátora lett, 2016-ban pedig a nemzetközi IBBY Honour List en szerepel.
