Fésüs Éva: Ajnácska és az aligvári cselszövõk
Kerekegyország súlyos anyagi terhekkel küzd, így uralkodójának, Borbolya királynak nem marad más lehetõsége, mint anyagi szempontok alapján mérlegelve választását, kiházasítani fiát, Deliszép királyfit. Az egyetlen jelölt - a valóságban meseszép, ám egy félreértés miatt csúfnak és gonosznak ábrázolt - Aligvári Ajnácska, a szomszédos birodalom királykisasszonya, akit Deliszép Dánielhez hasonlóan, szintén elrettent a tervezett frigy gondolata. Noha nem is tudják, de már ismerik, sõt, szeretik is egymást egy véletlen baleset folytán. Fésûs Éva írói stílusának és nagyszerû meseszövésének köszönhetõen azonban a szálak még hosszan bonyolódnak, - többek között Kerekegyország ellenségeinek és a hatalomra éhes Nadály hercegnõnek köszönhetõen - mielõtt az ismeretlen-ismerõs szerelmesek egymásra találhatnának. A mesekönyvet Bogár Ágnes klasszikus illusztrációi díszítik.
Orhan Pamuk: Fekete könyv
A Fekete könyv meglehetõsen késõn jut el a magyar közönséghez, hiszen 1990-ben jelent meg elõször, és a török irodalom egyik legnépszerûbb és legellentmondásosabb olvasmánya lett egy csapásra. A történet fõhõse egy isztambuli ügyvéd, Galip, aki egy napon rádöbben, hogy felesége, s egyben unokatestvére, Rüya (kinek neve "álmot" jelent) egyszerûen eltûnt. Galip nyomozni kezd, mindenekelõtt Celâlra gyanakszik, Rüya féltestvérére (akire féltékeny is), hogy talán nála húzta meg magát az asszony. Ám kiderül, Celâlnak is nyoma veszett. Galip különös dolgot eszel ki. Beköltözik a férfi lakásába, és megkísérel belehelyezkedni személyiségébe, hogy kiismerje gondolatait, sõt, folytatja újságírói munkáját is, rendszeresen írja cikkeit Celâl neve alatt. Hamarosan különös telefonhívásokat kap egyik olvasójától, és váratlanul egy nõ is felbukkan, aki azokra az írásaira jelentkezik, melyeket Galip Rüyának címezve fogalmaz szenvedélyesen mentegetõzve. A nõ, mint kiderül, Celâl korábbi szeretõje, aki azt hiszi, a férfi így akarja visszaszerezni, ám arra is fény derül, hogy a titokzatos telefonáló nem más, mint az asszony férje. Õ viszont Celâl után nyomozva régóta követte Galipot Isztambul utcáin. Galip találkát ad a házaspárnak, ám nemsokára Celâlt és Rüyát is holtan találják, a gyilkos kiléte nem derül ki. A különös történet egyszerre olvasható misztikus krimiként, az oszmán múlttól kísértett modern Törökország kritikájaként, Isztambul-regényként, akárcsak az identitáskeresés, a személyiség, az én lényegét kutató modern kísérletként. Ám legalább ennyire jogos az a posztmodern olvasat, amely a regényírói szerep a hõsei bõrébe bújó, identitását lecserélõ írói léthelyzet, a regény regényeként közelíti meg Pamuk varázslatos stílusú, egyszerre lírai és ironikus, a keleti misztika elemeibõl is gazdagon merítõ, mégis ízig-vérig huszadik századi történetét.
