Nehéz dolga van annak, aki egy hangversenyrõl szeretné tudósítani az olvasókat. Egy festményt, szobrot, egy tájat, de még egy hortobágyi halászlét is könnyebb szavakkal leírni, mint egy népzenei bemutatót. A zene valóban a lelkünket simogatja, nehéz rá szavakat találni.
A hallgatóság a lágy furulyaszó szárnyán körbe utazhatta a Kárpát-medencét. Hallhattunk moldvai, gyimesi, székelyföldi, alföldi, szabolcsi, palócföldi dallamokat az adott tájegység jellemzõ furulyatípusán megszólalni. Toplenszki Tímea virtuóz furulyajátékát Bárdosi Ildikó ütõgardon, Kiss Ernõ koboz, és Major Zsolt dobkísérete tette még élvezetesebbé. Az ünnepre készülve Kovács Zoltánné adventi dalai, és a MEA Pergetõ citera csoportja adta meg a hangverseny karácsonyi hangulatát. A közvetlen elõadásmód, a lelkes zeneszeretet mind azt üzente a hallgatóság felé, hogy a zene a második anyanyelvünk – ahogy Kodály Zoltán mondta -, és néha szükség van arra, hogy ne csak munka közben, háttérzeneként hallgassunk muzsikát, hanem egyszer-egyszer le kell ülni, és átadni magunkat a hangok csodálatos világának.
Köszönet az elõadóknak azért a kitartó ás áldozatos munkáért, amivel felkutatják, felszínen tartják és bemutatják népünk páratlanul gazdag népzenei kincsét, és lehetõséget adnak ilyen alkalmakra, amikor együtt hallgathatják ezt családok, barátok...közösen megtapasztalhatják a szavakkal ki nem mondhatót. Nagy érdeklõdéssel és szeretettel várjuk a következõ hangversenyt!