Lukáts János: Tücsök lovag meséi
Tücsök lovag igaz meséibõl tizenhetet jegyzett le Lukáts János, olyan, gyerekeknek való történeteket, amelyek ugyan mesék a szó eredeti jelentésében, mégis igazak, mert valamennyinek van a természetre vonatkozó valóságtartalma, olyan megfigyelésre, gondolatra épül, amely jelen van köznapjainkban. Mindjárt az elsõ történet, a Gólya hozta mese arról szól, hogy a tavasszal visszatérõ gólyák vajon megtalálják-e régi fészküket, s ha igen, milyen ajándékot hoznak messzi vándorútjukról. Tücsök lovag mesél A makrancos papírsárkányról, amelyik pillangónak képzeli magát. Elbeszéli Tiktak, az órásmester küzdelmét az igazi kakukk madarakkal, akik hangversenyre kelnek a kakukkos órával. A mesék sora lényegében végig követi az esztendõt, az évszakok változásait, hiszen az elsõ történet a tavasz hírnökérõl, a gólyáról szól, az utolsó pedig a tél múltán menedéket keresõ hóemberrõl. Lukáts János meséi a való élet egy-egy figuráját, darabkáját jelenítik meg, és olyan eseteket, amelyek bármikor bárkivel megeshetnek. A szereplõknek mese az élete, de a történetük az élet meséjét hordozza. A Borsódy Eszter színes illusztrációival megjelent, igényes kivitelû mesés könyv a gyermekek hasznosan szórakoztató olvasmánya, annál is inkább, mert a szerzõ csiszolt stílusa mentes minden hamis szépelgéstõl.
Jennifer Chiaverini: Mrs. Licoln varrónõje
Elizabeth Hobbs Keckley 1818-ban született rabszolgasorba, a Virginia állambeli Dinwiddie-ben. Õ maga is rabszolga volt, majd varrónõnek tanult, és tizenkét évi kemény munkával megkeresett pénze, valamint néhány támogató segítségével 1855-ben megvásárolta maga és fia szabadságát. New York-ba, majd Washingtonba költözött, ahol hamar a tehetõs emberek varrónõje lett. 1860-ban még Mrs. Davisnek, Jefferson Davis szenátor feleségének dolgozott, majd az 1860-as elnökváltás után egy másik szenátorfeleség ügyfele beprotezsálta Mary Lincolnhoz, a First Lady-hez. Innentõl kezdve a Fehár Háznak dolgozott, az elnökfeleség varrónõjeként, öltöztetõjeként, mellette azonban gyakran vigyázott a gyerekekre és vállalta egyéb ügyek intézését is. Abraham Lincoln meggyilkolása után az elsõsorban költekezései és meglehetõsen nehéz természete miatt sokat kritizált volt First Lady Chicagóba költözött, és az idõközben valódi baráttá váló varrónõ követte oda is, mindig támogatva munkaadóját, igyekezvén segíteni neki azokban az idõkben is, mikor anyagilag nagyon megszorult. Aztán 1868-ben megjelentette: A színfalak mögött címû mûvét, bemutatva azon idõszakot és a Fehér Ház mindennapjait, amíg Mrs. Lincoln alkalmazottja és barátnõje volt, nem titkoltan azzal a szándékkal, hogy az általánosan elterjedt nézettel szemben árnyalja a politikusfeleségrõl kialakult képet. A volt First Lady azonban megsértõdött a mû megjelentetésén, és barátságuk ezzel végleg megszakadt. Kettejük kapcsolatát, a gyakran migrénnel és depresszióval szenvedõ Mrs. Lincoln személyiségét, elsõsorban az 1860 és 1868 közötti éveket mutatja be Jennifer Chiaverini regénye is, amely természetesen nagyban támaszkodik az emlékiratra, az abban is közölt levelekre, ugyanakkor a sokak által kevéssé ismert színfalak mögötti eseményeken túl a szerzõ érzékletesen bemutatja a fontosabb politikai eseményeket, köztük a rabszolga-felszabadítás mikéntjét, és azt az amerikai polgárháborút, amely öt évre vérbe borította az Egyesült Államokat. A végig érdekes és olvasmányos regényt a szerzõ rövid, történeti tárgyú megjegyzései zárják.
