Márai Sándor:Hallgatni akartam
Igazi irodalomtörténeti csemege kerül most kiadásra a Helikon gondozásában: Márai Sándor egy eleddig nem kibocsátott írása, az Egy polgár vallomásai harmadik része. Arra, hogy a mű valójában trilógia, sokáig csak a Teljes napló egyes bejegyzései utaltak, ám amikor az író hagyatéka 1997-ben felbontásra, majd feldolgozásra került a Petőfi Irodalmi Múzeumban, előkerült a harmadik rész kézirata is, amely valójában egyfajta híd az előzmények és a Föld, föld! ... című írás között. A kiadó teljességre törekedve adja ki a művet, olyannyira, hogy nemcsak az eredetiből ellenőrzött szöveg, de még a kihúzások is szerepelnek benne. A harmadik rész szerves folytatása a korábbinak: Márai az 1938-as Anschlusstól szövi tovább krónikáját és gondolatfutamait, amelyek középpontjában a kor egyik pregnáns társadalmi változása, a magyar polgári világ végső leáldozása áll. A Mészáros Tibor tanulmányértékű utószavával és jegyzetekkel záruló, küllemében is igényes kötet.
Kányádi Sándor: A kíváncsi Hold
Fönn az égen bandukolt, kóborolt a Telehold. S kíváncsi lett módfelett, hogy a Földön mi lehet. Közelebbről volna jó, látni, milyen is a tó. Nem fürödtem soha még, hajnalig jót fürödnék. Elkötnék egy csónakot, csónakáznék egy nagyot, vagy kószálnék boldogan. (Mindig csak a sugaram jár a földi utakon.) Bemásznék egy ablakon: a fejemre puha ágy borítaná paplanát. Nem aludtam soha még – reggelig szundítanék. Nálam nélkül valahogy meglesznek a csillagok. Ezt gondolta, s legurult az égről a Telehold… A mese folytatását a Szegedi Katalin által illusztrált könyvből tudhatjuk meg.
