Részletes képet kaphattunk a régi falusi temetkezési szokásokról összehasonlítva a mai rohanó, futószalagos temetéssel. Választ kaphattunk olyan érdekes kérdésekre is, mint pl. meddig marad a lélek a fizikai test mellett annak halála után, miért csak 7 éves koráig látó az ember, miért zenélnek és táncolnak Kalotaszegen a sír körül, miért nem halljuk a "behívó" szavát, s miért nem mindegy, hogy gépi vagy kézi harangozással búcsúztatjuk szeretteinket?
Józsi bácsi belemélyedve az 56-os eseményekbe, a rá jellemző módon, tabuk nélkül elevenítette fel a rengeteg értelmetlen halált, a sortüzeket, kiszolgáltatott élethelyzeteket, amelyet Ő maga is átélt. Mély istenhite, hazaszeretete legyen példamutató mindnyájunk számára.
Befejezésül gyertyát gyújtva, egy közös imával emlékeztünk meg szabadságharcosainkról. Tegyük ezt meg halottak napján is. Gyújtson gyertyát mindenki saját halottaiért, akár otthonában elcsendesedve, akár a temetőben... és ne feledjük: a lélek tovább él.
Szeretettel ajánljuk Molnár V. József könyveit:
