Quanta Ahmed: A láthatatlan nõk földjén
Az orvos-írónõ, Qanta Ahmed emlékiratai érzékletes képet adnak az iszlám és a nõk viszonyáról. A szerzõ maga is mohamedán vallású, ám Angliában nevelkedett, így gyermekkorától a nyugati kultúrához szokott. Harmincegy évesen kiutasítják Amerikából, és a szaúdi királyságban kap munkát, a fõváros, Rijád egyik katonai kórházában, a Nemzeti Gárda egészségügyi parancsnokságának nõi alkalmazottjaként. Élete egyik pillanatról a másikra teljes mértékben megváltozik, hiszen rögtön alkalmazkodnia kell a helyi szokásokhoz, s eddigi, nyugati világhoz szokott szabadságvágyával kell hozzáidomulnia a korlátozott szabadsághoz. Meg is veszi abajáját, vagyis a társadalmi szokásoknak megfelelõen szinte teljes arcát elrejti a világ elõl, mint ahogy az egy tisztességes arab nõhöz illik, s így az elõtt is megnyílik a lehetõség, hogy megismerje a láthatatlan nõk földjét. A memoár fõ vonulata így természetesen a nõk helyzete az iszlám világban, bemutatva azt, hogy az iszlám vallás szabályaival mélyen átitatott, patriarchális társadalom miként nyomja el a nõket, ugyanakkor a mû érzékletesen ábrázolja az egyszerre ortodox mohamedán és modern állam, a "Cadillacek és tevék" országaként, Oszama bin Laden szülõhazájaként és Amerika szövetségeseként, a szent Kába kõ hazájaként is jellemezhetõ Szaúd-Arábia kevésbé ismert arcát, a kivételezettek és a mélyszegénységben élõk helyzetét is. A fõhõsnek csakúgy, mint az olvasónak nem igen van más lehetõsége: az izgalmas felfedezõút révén a kezdeti elutasításon és idegenségérzésen túllépve kell újraalkotni képét a nõiségrõl, az iszlámról és a szaúdi társadalomról.
Varró Dániel - Agócs Írisz: Nem, nem, hanem
A József Attila-díjas költõ, Varró Dániel Misi fia révén három éves apuka lévén végleg otthonosan érzi magát a mesevilág terepén. Legújabb mondókás könyvével is igyekszik tartani a lépést azzal a rohamos fejlõdéssel, amit gyermeke diktál, így aztán ilyen találós kérdések születtek: "Hány keze van vajon anyunak? Öt? Amikkel mosogat, tereget, köt? Vagy három? Vagy kilenc? Vagy tíz? Vagy tíz al, és egy fõ? Vagy: számold meg, ennyi? Nem, nem, hanem kettõ". Az utolsó sor mindig a címadó rím: nem, nem, hanem, amivel minden kérdést helyre rak a szerzõ, még a borítón szorongó, Agócs Írisz rajzolta, szívecskés bundás tigriseket is: Mert "milyen a tigris? Pont olyan-e, mint más? Vagy kockás? Vagy pöttyös? Vagy esernyõmintás? Vagy szívecskés (s ez neki némileg kínos)? Nem, nem, hanem" - s erre biztosan minden kis- és nagy gyermek rávágja a helyes választ.