Christian Jacq: A Tutanhamon - ügy
A XVIII. dinasztiából való (Kr.e. 1350 körüli) Tut-Anch-Amon (vagy másképp Tutenkamon, Tutanhamon stb.) fáraó sírja a leggazdagabbak, legszebbek, legjelentõsebbek közül való. Felfedezése, feltárása az autodidakta angol régész, Howard Carter érdeme. Mivel azonban a tudós, aki 1922-ben felfedezte a Tutanhamon-sírt nem volt szakmabéli, világhíre ellenére is intrikák áldozata lett: bár lelete forradalmasította az egyiptológiát, õ maga azonban nem ásathatott tovább, kitüntetést sem kapott, elfeledett magánemberként kellett visszavonulnia. Christian Jacq, aki Ramszesz fáraóról ötkötetes regénysorozatot írt, ezúttal a nagy egyiptológus, Carter sorsát foglalta regénybe, részint a huszadik század elsõ felének egyiptológiáját is bemutatva a szépirodalom eszközeivel. A mû természetesen sok információval szolgál Tutanhamon uralkodásáról is, alapvetõen azonban nem történelmi regény, hanem regényes régész-életrajz.
Berg Judit - Kálmán Anna: Galléros Fecó naplója
Aki olvasta az írónõ Rumini-köteteit, annak bizonyára ismerõs lesz Galléros Fecó neve, aki nemcsak egy hajón - a Szélkirálynõn - szolgált matrózként a vagány egérkölyökkel, Ruminivel, de egyben jó cimborája is volt. Ebben a kötetben azonban mellékszereplõbõl fõhõssé nemesül Fecó: a jelen kötet nem egyéb, mint az õ naplója, amelyben részletesen elmeséli azokat az izgalmas kalandokat, amelyekben része volt a Datolyaparton, ahol - önhibájából - magára marad a Szélkirálynõ távozása után. Mint kiderül, Fecó egyáltalán nem magányosodott vagy szerencsétlenedett el az idegen tájon, sõt: hamarosan szert tett egy szerencsehozó Fortuna bogárra, és egy igazi barátra Doppler Tóni denevér személyében. A pajtások együtt rengeteg vicces, rémületes és érzelmes élményben részesültek az elkövetkezendõ három év során - ezeket végigizgulhatják-nevethetik a gyerekek is, ha fellapozzák Berg Judit regényét.
