Méltóság, béke, egység, de legfõképpen öröm jellemezte a három estét Józsán, ahol a történelmi egyházak hívei megízlelték az egymással találkozás áldásait. Nagy izgalom, és készület elõzte meg az imaalkalmakat, hiszen minden este más volt a vendéglátó, és más a vendég is. A nagyböjt kezdetén egy igazi lelki készületnek lehettünk részesei.
Szentesi Csaba atya Péter tagadása utáni evangéliumi jelenetbõl arra tanított, hogy merjünk és akarjunk Krisztus szemébe nézni, hiszen ez az a tekintet, amiben megmerítkezve átélhetjük, hogy Isten személyesen ismer, bûnbocsánata által gyógyít minket.
Felföldi László atya Jézus szenvedéstörténetén keresztül felhívta figyelmünket, hogy milyen fontos „jó fogást találni” keresztjeinken, hogy ne belerokkanjunk, hanem tudjuk és merjük vinni. Ne tegyük le azt, ami a miénk, mert azzal másoknak árthatunk, fájdalmat okozhatunk. Manapság a szenvedést elkerülni szoktuk, vagy menekülni elõle, holott meg kellene tanítanunk gyermekeinket a szenvedésre, áldozatvállalásra, erõfeszítésre, mert ez teszi értékessé az életet.
Gacsályi Zsolt lelkész úr a Vámos és farizeus történetét hozta elénk: Az akkori kor megvetettje, a vámos kérte Istent, hogy irgalmazzon neki. Isten volt az, aki bûnbánata miatt „újjászülte” a megigazulásra. A farizeus viszont ítéletével megtagadta a szeretetet. Melyiket válasszuk? Mindkettõbõl van bennünk. Nagy kegyelem megélni Isten (meg)szabadítását.
Lehetõséget kaptunk mindannyian, hogy saját vallási identitásunkat az egység erejében, Krisztusban éljük meg! Jó barátokat leltünk, épültünk és töltekeztünk. Köszönet érte a Mindenható Istennek, és minden TESTVÉRNEK!