Ausztria bekebelezése és Csehszlovákia teljes feldarabolása után 1939. szeptember 1-én Németország - hadüzenet nélkül - megtámadta Lengyelországot. Két nappal késõbb, válaszul Franciaország és Nagy-Britannia hadat üzent Németországnak. Szeptember 17-én a szovjet csapatok is átlépték a lengyel határt. A harcok hazánk közvetlen közelében folytak, a háborús események már a legkisebb településeken is éreztették a hatásukat.
1939. szeptember 28-án a józsai képviselõ-testület létrehozta a honvédelmi bizottságot, amely a beszállásolások intézésével, a polgári lakosságnak okozott anyagi károk megtérítésével és a katonaság részérõl felmerülõ igények kielégítésével foglalkozott.
1940-ben megkezdõdött a zsidó birtokok kisajátítása. Április végén a képviselõtestület még csak 50 katasztrális holdat igényelt a Hartstein-birtokból (vasúti megálló, vásártér, köztemetõ, agyaggödör, sertéslegelõ stb. kialakítására), 1942-ben azonban már 525 holdnyi erdõre is igényt tartott.
A háborús közigazgatási feladatok növekedése több új állás (országmozgósítási díjnok, közellátási írnok) megszervezését indokolta, ezek az állások azonban szinte az elviselhetetlenségig megnövelték a község terheit. Nagyobb beruházásokra (iskolaépítésre a Hadházytelepen, az elektromos hálózat bõvítésére) egyáltalán nem volt lehetõség. Ilyen körülmények között nem meglepõ, hogy a képviselõ-testületi tagok érdeklõdése ugyancsak csökkent a közügyek iránt. Az 1944. szeptember 4-re tervezett ülésen a jegyzõn kívül már senki sem jelent meg. A közigazgatás a háború utolsó hónapjaiban csupán a legszükségesebb feladatok megoldásával foglalkozott, célkitûzése, távlati programja egyáltalán nem volt, de nem is lehetett.
1944. március 19-én a németek megszállták Magyarországot. Április elején - a zsidó értelmiségiek deportálására - Józsa-Szentgyörgyön, a Hartstein-, majd a Halbrohr-birtokon túsztábort alakítottak ki. A Gestapo elsõ szállítmánya április 8-án érkezett Nagyszentgyörgyre (a Hartstein-uradalomba). A túszokat (orvosokat, ügyvédeket, tanárokat) Derecskérõl, Berettyóújfaluból, Nagyszalontáról, Szoboszlóról, Orosházáról és Gyuláról deportálták Nagyszentgyörgyre, 80-90 fõ Debrecenbõl érkezett. A foglyok a komló- és dohányszárító hodályokban laktak, az elsõ napokban a magukkal hozott élelmet fogyasztották. Volt közöttük néhány fiatal lengyel menekült is, akiket szökés közben a németek lelõttek és a Szentgyörgyi-erdõben eltemettek.
A debreceni repülõtér bombázása után a repülõgépek egy részét a nagyszentgyörgyi hodályokban helyezték el, a Szekció úttól északra kifutópályát alakítottak ki. A zsidó túszokat Kisszentgyörgyre hajtották a Halbrohr tanyára. Csak úgy tudták elhelyezni õket, hogy a dohányszárítókon kívül az istállókat és a sertésfiaztató kutricákat is "berendezték" számukra. A tábor vezetõje egy Hedenig nevû SS-szakaszparancsnok (Scharführer) volt, a táborlakóknak németül kellett beszélniük. A józsaiakkal nem volt semmiféle kapcsolatuk. A németek kötelezték a debreceni Zsidó Tanácsot, hogy a túszokat élelmezze. Egy-két naponként nagy stráfkocsival hordták az élelmet Debrecenbõl. Az egyik cselédházban konyhát alakítottak ki, külön fõztek a zsidó táborlakóknak és külön a német õröknek. A túszoknak a "parádés ló" istállóját rendezték be ebédlõnek. Naponta háromszor étkeztek.
Június közepén, egy pénteki napon újabb szállítmány érkezett, amelyben már nõk és kisgyermekek is voltak . "Vasárnap délelõtt jött a parancs: az egész társaságot lehajtották a szentgyörgyi vasútállomásra, ahol mindenkit bevagoníroztak." A túszok között volt az idõs KARDOS ALBERT középiskolai tanár, jeles irodalmár (Tóth Árpád irodalomtanára) is. Õt Ausztriába vitték, ott pusztult el.
A szentgyörgyi túsztábort 1944. június 26-án evakuálták. Mindenkit bevagoníroztak. A túszokat elõbb a debreceni téglagyárba vitték, ahol a családtagokat elválasztották egymástól. A kétségbeesett, legyengült embereket korbáccsal verték, úgy kényszerítették õket, hogy beszálljanak a haláltáborokba tartó vagonokba. Többségüket Auschwitz gázkamráiban égették el...
A koncentrációs táborról pár szó: valamely állam lakossága egy részének, illetve meghódított országok különbözõ népcsoportjainak elkülönítésére és fogva tartására létrehozott büntetõtelep. Elõször a spanyol gyarmatosítók állítottak fel koncentrációs táborokat Kubában a függetlenségi harcban elfogottak számára (1867-78), majd az angolok Dél-Afrikában a búr háború idején (1899-1902). Hírhedtté váltak a náci Németország és a sztálini Szovjetunió koncentrációs táborai, ahol milliókat pusztítottak el.
Forrás: Lévai Béla: Lakóhelyünk - Józsa (Honismereti munkatankönyv )