Tamási Áron: Ábel a rengetegben
Tóth Szabolcs Balázs Gönczy Pál Általános Iskola 6. b osztály
Nagyon szeretek olvasni, mert OLVASNI NAGYON JÓ! Egy kicsit minden könyv elvarázsol, más tájakra repít, amíg olvasom. A nyáron is sok alkotással ismerkedtem meg: olvastam a törökverõ Hunyadi Jánosról, a fiáról, Mátyás királyról, a nagy erejû Kinizsi Pálról, a középkori Angliáról, Attila királyról, sárkányokról, egy sosem látott világról is, az univerzumról is gazdagodott az ismeretem. Most mégis egy olyan könyvet szeretnék olvasásra ajánlani, amelyet egy irodalmi vetélkedõ „kedvéért” olvastam el. Nagyon megtetszett és ezért most ajánlom mindenkinek olvasásra, mert a mai világunkban is van mondanivalója: ez a könyv Tamási Áron: Ábel a rengetegben címû regénye.
Tamási Áron Farkaslakán született 1897-ben. Ezen a dián szülõháza látható. 1966-ban bekövetkezett halála után Farkaslakán állítottak neki díszsírhelyet. A következõ dián ezt tekinthetjük meg. Munkásságát Kossuth-díjjal ismerték el. Sokgyermekes székely családból származott, ezért jól ismerte a szegény nép életét. 1932-ben írta az Ábel a rengetegben címû regényét. A könyvbõl 1994-ben nagysikerû film készült, amelyet szintén ajánlok mindenkinek. Most ebbõl nézhetünk meg egy rövid jelenetet.
Az Ábel a rengetegben egy trilógia elsõ része, amelyben Ábellel, egy tizenöt éves székely fiúval és családjával ismerkedhetünk meg. A cselekmények 1920-ban Erdélyben történnek. Ábel a Hargitán lesz erdõpásztor. Elõször nem nagyon örül ennek a munkának, mert egyedül kell lennie a rengetegben, és egyedül kell megbirkóznia a rá váró feladattal. Aztán megbarátkozik a gondolattal és becsületesen végzi a rá bízott feladatot. Farönköket ad el, a kapott pénzzel hiánytalanul elszámol a tulajdonos felé. Magányában rengeteget olvas, és ettõl nemcsak bölcsebb, de szókimondóbb is lesz.
Hogy ki Fuszulán, Surgyélan és Márkus? Vajon milyen kincset talált Ábel az erdõ mélyén, és azt mire használta? Ezt mindenki megtudhatja, aki elolvassa ezt a remekmûvet.
A könyv olvasása közben nemcsak a székely nép nehéz, fáradságos életével ismerkedünk meg, hanem a székely nyelvjárással, humorral, a székely ember leleményességével is. Megismerhetjük a Hargita szépségét, ridegségét.
Végig kísérhetjük, hogyan válik Ábel gondolkodásában felnõtté.
Kedvcsinálónak egy rövid részletet olvasnék fel a könyvbõl, amely jól példázza a székely nép nyelvjárását, ami nemcsak képileg kifejezõ, hanem humoros is:
"...Csakugyan kutya volt.
Egy eléhezett, szomorú kutya.
Ott feküdt valami gyenge szénavackon, s még annyi ereje sem volt, hogy felkelhetett volna, amikor bémentünk hozzá. Legtöbb volt, amit tett, hogy a fejét felemelte valamicskét, s úgy nézett hol engemet, hol apámot, akár a haldokló, aki nem tudja, hogy kettõnk közül melyik az Isten. A színe nem volt éppen veres, amilyennek a bégyûlt fényben az ablakon keresztül láttuk, hanem inkább barna. A teste az éhség pusztításai után is elég nagynak látszott, de abban sok része volt a gyapjának is, amely gazdag rendetlenségben takarta.
Úgy álltunk mellette, mint a beteg ágya mellett.
- Maga az Isten rendelte nekem ezt a kutyát - szólaltam meg végre.
- Ezt õ, abba betegedett belé - mondta apám.
- Ne vessek neki egy darab kenyeret?
- Még csak az hiányzik! - ellenkezett apám. - Hiszen azzal a szikkadt gyomrával estig beléhalna a kenyérevésbe. Hanem mindjárt vizet melegítünk s belé puliszkalisztet: s azt adjuk neki lagymatagon.Mivel immár a miénknek lehetett tekinteni, meg is kereszteltem, s a Bolha nevet adtam neki. Kicsi részben a színe miatt, de nagy részben azért, mert úgy gondolkoztam, hogyha én megadom neki a Bolha nevet, tán csak az Isten is hozzáadja neki a bolhával járó szökdösõ egészséget..."
Mindenkinek élményekben gazdag olvasást kívánok!
