Az a szülõ, akinél a gyermek elhelyezésre került, természetben köteles a kiskorúról gondoskodni, míg a másik szülõ pénzben köteles hozzájárulni a gyermek tartásához. A tartásdíj háromféleképpen kerülhet meghatározásra:
- százalékos arányban, alapösszeg meghatározásával
- határozott összegben, vagy
- határozott összegben és bizonyos jövedelmek százalékában.
A tartásdíjnak mindig a gyermek szükségleteihez és a külön élõ szülõ teljesítõ képességéhez kell igazodnia. Ez konkrétan azt jelenti, hogy a bírósági eljárásban mindkét fél jövedelmérõl igazolást kell beszerezni, míg a gyermekkel kapcsolatos kiadásokat kimutatásban összegezni és igazolni kell. A tartásdíj nem lehet burkolt házastárstartás.
A tartásdíjra kötelezett szülõ háztartásában élõ kiskorú gyermekeket is figyelembe kell venni a tartásdíj megállapításánál. A tartásdíjat gyermekenként a jövedelem 15-25%-ában állapítják meg, úgy, hogy az összes gyermek után fizetendõ tartásdíj a jövedelem 50%-ának erejéig terjedhet. Amennyiben a tartásdíjra kötelezett szülõ jövedelme átlagon felüli ilyen esetekben kerül sor határozott összegû tartásdíj megállapítására.
Az a szülõ azonban, aki tartásdíj fizetési kötelezettségének nem tesz eleget két évig, ha súlyos nélkülözésnek teszi ki a gyermeket, úgy három évig terjedõ szabadságvesztéssel büntethetõ.
