Az 1872-ben önálló kisközségekké vált Alsó- és Felsõjózsa közigazgatási formáját körjegyzõségnek nevezzük. A községi elöljáróságnak a következõ tagjai voltak:
A fõbíró szerepe lényegében a mai polgármester szerepéhez hasonlítható, õ volt a község vezetõje. A törvénybíró elsõsorban peres ügyekben intézkedett, az esküdtek pedig a bíró munkáját támogatták szavazataikkal. A körjegyzõ (titkár) feladatai közigazgatási, adóügyi, rendõri, katonaügyi, tûzrendészeti jellegûek voltak. A körjegyzõség székhelye Felsõjózsa lett, de a körjegyzõnek bizonyos napokon Alsójózsán is meg kellett jelennie.
Az önálló községgé válás után Józsa közigazgatásilag továbbra is Szabolcs vármegyéhez tartozott, a nádudvari középjárásba sorolták be. 1872. december 20-án Szabolcs megye törvényhatósági bizottsága jóváhagyta a község szabályrendeletét (törvényeit), s ezzel elkezdõdött Józsa önálló községi élete. Az elöljáróság hatáskörét azonban erõsen korlátozták a felsõbb állami szervek, elsõsorban a Szabolcs megyei fõszolgabíró.
1876-ban a Bel ügyminisztérium elrendelte a Hajdúkerület feloszlatását és az új Hajdú vármegye létrehozását. A történelmi Szabolcs megye jelentõs részét az újonnan megszervezett Hajdú megyéhez csatolták, ide került Józsa község is. A meglehetõsen szegény települést Szabolcs megyétõl és Debrecentõl 1876. szeptember 4-én küldöttség vette át. Józsa lakossága ekkor 1917 fõ volt, akik mindössze 1705 Ft adót fizettek.
Kitekintés:
Alsó- és Felsõjózsa önálló kisközségekké történõ szervezése része volt annak a folyamatnak, amelynek során - az 1867. évi kiegyezést követõen - megszervezték Magyarországon a korszerû közigazgatást. A kormányzat feloszlatta a Hajdúkerületet, s a kialakítandó Hajdú megye székhelyét Böszörménybõl az addig Bihar megyéhez tartozó Debrecenbe tették át.
1857-ben Ferenc József király és a felesége, Erzsébet királyné Debrecenbe látogatott. Gazdasági iskola szervezésére 240.000 forintot adományoztak. Az év másik jelentõs eseménye, hogy átadták a forgalomnak a Szolnok-Debrecen közötti vasútvonalat, ünnepélyes keretek között megnyitották a "Nagyállomást". Két évvel késõbb már Miskolccal is vasútvonal kötötte össze Debrecent.
1862-ben megkezd õdött a tanítás a városi zeneiskolában, a Zenedében, 1863-ban légszeszgyár (gázgyár) kezdte meg mûködését. A város utcáit éjszakánként 503 gázlámpa világította meg.
1865-ben felavatt ák a színházat. (Katona József Bánk bán címû darabját adták elõ. A mûsorban Jókai Mór felesége. Laborfalvi Róza is fellépett.)
1867-ben megnyitotta kapuit a debreceni földmûvesiskola. 1870-ben Debrecen lakosainak a száma 46.565 fõ volt. 1871-ben felavatták a Csokonai-szobrot.
1884-ben felavatt ák a Piac utcai személyszállító gõzvasutat. Az országban Debrecenben létesült elõször gépi vontatású személyszállítás (a villamos õse).
Forrás: Lévai Béla: Lakóhelyünk - Józsa (Honismereti munkatankönyv)