A régi józsaiak mosásra és fürdésre nagy deszkateknõt, ritkán dézsát használtak. Nyári idõben a felsõtestüket és a lábukat mindennap megmosták, a nagy tisztálkodás ideje azonban a szombat este volt, amikor a heti munka véget ért. Vasárnap délelõtt illett tisztán menni az imaházba, majd amikor a század vége felé a templomok megépültek, a templomba. Az étkezés - mai szemmel nézve - a hétköznapokon meglehetõsen egyhangú volt. A szokásos "parasztételeket" ették: pergelt levest vagy pirított tészta levest (lebbencs- és tarhonyaleves), paprikás krumplit, krumplisgaluskát, fõzelékféléket, ciberelevest, babot, ünnepnapokon pedig húslevest, gulyáslevest, töltött káposztát és különbözõ húsféléket. A földeken dolgozó munkások eledele igen gyakran kenyér és szalonna volt. A kenyeret kemencében sütötték minden háznál, a gyerekek számára ilyenkor finom lángos készült, melyet zsírral kentek meg. Ünnepnapokra pitét, lekváros kiflit, dübbencset és pogácsát sütöttek. És házi bort ittak hozzá, karcos, részegítõ józsai bort.
A bérlõk állandó letelepedése az 1800-as évek elején felgyorsult. 1825-ben 122 családot írtak össze Józsa-Szentgyörgyön, amelyeknek többsége 1810-1815 között költözött ki Debrecenbõl a szõlõskertbe. A lakosság lélekszámáról a század közepétõl pontos adataink vannak. 1853-ban a 12 józsai "járásban" (kertségben, látuson) 318 család élt, összesen 1028 személy. A népesség 1876-ra megkétszerezõdött, tehát az önálló községgé alakulás idején Józsán kb. 2000 ember élt.
Nyelvi érdekességek: Régen a józsai szõlõskertek alján mindig szabadon hagytak egy kb. méternyi széles földsávot, amelyet gyalogos közlekedésre használtak. A csõsz is ezen a füves területen járt, úgy húzta meg a kertek végében az X jelet. A régi józsaiak ezt a füves sávot fûaljnak nevezték, általában fuhajnak ejtették. Magyarországon máshol nem használják, nem is ismerik ezt a szót, csak Józsán. A szomszédos Bodaszõlön vakulnak hívják, és ott csak a csõsz járhatott rajta. Az alsó- és felsõjózsaiak nyelvhasználata között is volt néha különbség. A kerteket körülvevõ védõároknak Alsójózsán gyepû, Felsöjózsán pedig gerággya volt a neve. A gyepû õsi magyar szó, valószínûleg a gyep (füves hely, füalj) szóval lehet kapcsolatban. A gerád, garád viszont szláv eredetû, az erõdítés, védõsánc jelentésû grád szóból származik. Vigyázat, nem összetévesztendõ a kertgazda és kertes gazda szavak! Minden szülõfölddel rendelkezõ személy kertes gazda volt; kertgazdát, kertbírót viszont minden kertségben csak egyet választottak, õ volt a kertség irányítója, vezetõje, aki aláírásával hitelesítette a hivatalos okmányokat.
A módosabb gazdák téglából épült debreceni típusú házakban laktak. A képen látható épület az alsójózsai kertgazda (bíró) lakóháza a Templom utca végén.
Az erdõszélen növõ galagonyát a józsaiak jól ismerték, de nem galagonyának, hanem csipkének nevezték. (Egyetlen település hazánkban Józsa, ahol ennek a bokornak csipke a neve.) Gyakran használják télen a józsaiak a pustol szót is, de a két településrészen eltérõ a szó jelentése. Felsõjózsán: "hordja, kotorja a lehulló havat a heves szél", Alsójózsán: "sûrû, hatalmas pelyhekben csendesen esik a hó".
Kitekintés:
1802-ben leégett a debreceni Nagytemplom, a Veres torony, a Református Kollégium nagy része és 1500 lakóház. Péchy Mihály tervei alapján hamarosan hozzákezdtek a Nagytemplom és a Kollégium újjáépítéséhez. 1804-ben megnyílt a városban az elsõ állandó könyvesbolt. 1807-ben kiadták Diószegi Sámuel és Fazekas Mihály közös munkáját, a "Magyar Füvészkönyv"-et. 1820-22 között Simonyi József óbester kettõs akácfasort telepített a Nagyerdõig (Simonyi út). 1831 -ben súlyos kolera járvány pusztított Debrecenben, több mint 2000 ember halt meg. 1833-ban felépült a hortobágyi Kilenclyukú híd. A következõ évben nagy földrengés pusztított a városban, megsérült a Nagytemplom, a városháza és 350 épület. 1841-ben megjelent Debrecen elsõ magyar nyelvû hírlapja, a "Debrecen-Nagyvárad Értesítõ". 1844-ben befejezõdött az új városháza építése.
1849 január elsején Kossuth Lajos, a Honvédelmi Bizottmány elnöke nyílt levélben közölte Debrecen város közönségével, hogy az országgyûlés és a kormány Debrecenbe teszi át a székhelyét. Január 7-én Debrecenbe érkezett Kossuth Lajos, lakását és hivatalát a városházán rendezték be. A magyar szent koronát az épületben levõ titkos levéltárban õrizték.
1849. április 14-én a Nagytemplomban kimondták Magyarország függetlenségét és a Habsburg-ház trónfosztását. Kossuth Lajost kormányzóelnökké választották.
Július 3-án a cári csapatok megszállták Debrecent, három napig sanyargatták a város népét. 1849. augusztus 2-a a debreceni csata napja: Nagysándor József tábornok I. hadteste vereséget szenvedett a cári túlerõtõl.
Ha Hajdúböszörményben járt valaki, feltétlenül nézze meg a Polgári utcai népi mûemléki együttest (a gondosan ápolt régi nádfedeles házakat, faragott kapukat), ezekhez a megmentett és védett épületekhez hasonló házak álltak régen Józsán is. A nyugati temetõben, ahol ma is csak hagyományos módon lehet temetkezni, szép kopjafákat, faragott fejfákat lehet látni. (Néhány csónak alakú fejfát még a régi józsai temetõkben is lehet találni.)
Forrás: Lévai Béla: Lakóhelyünk - Józsa (Honismereti munkatankönyv)