A házasság felbontásakor a házaspár közös kiskorú gyermekének elhelyezésérõl a bíróságnak döntenie kell. Elsõsorban a közös megállapodás, a felek egységes nyilatkozata dönt. Ha a felek ebben nem tudnak megállapodni, úgy a bíróság vizsgálja
- a szülõk alkalmasságát pszichológus szakértõ bevonásával,
- a kiskorú gyermek szülõkhöz való kapcsolatát, esetleges párkapcsolatukhoz való viszonyát szintén pszichológus szakértõ bevonásával,
- iskola, óvoda véleményét a gyermek fejlõdésérõl, tanulmányairól,
- a szülõk lakóhelyét környezettanulmány készítésével, a felek jövedelmi viszonyait.
A bíróság a 14 évet betöltött gyermek esetében az õ véleményének figyelembevételével dönt. A pszichológus szakértõk azt is vizsgálják, hogy a gyermek jelenlegi környezetébõl való kiemelése milyen hatással lehet a gyermekre.
Minden a kiskorú gyermekkel kapcsolatos kérdésben a gyermek érdeke számít, a szülõk eltérõ anyagi helyzete, jövedelmi viszonyai nem döntõ tényezõk, de a gyermek fejlõdéséhez szükséges minimális feltételeket és jövedelmet biztosítani kell.
Amennyiben egyik fél a másik felet bizonyítottan alaptalanul bûncselekmény elkövetésével vádolja annak érdekében, hogy a gyermek elhelyezés során kedvezõbb helyzetbe kerüljön, ez a tény önmagában alkalmas arra, hogy a gyermeket a megvádolt félnél helyezze el a bíróság.
Minél hosszabban vitatkoznak a felek a gyermek elhelyezésen, az annál jobban viseli meg a gyermeket. A gyermekkel kapcsolatos kérdésekben való közös megegyezés nagyban segíti, hogy a gyermek könnyebben beilleszkedjen az új helyzetbe, elfogadja a szülõk döntését.