Hajdú Jánosné: Egy titkunk van, és azt szívesen megosztjuk mindenkivel. El kell felejteni azt a szót, hogy MIÉRT? Soha nem szabad azon keseregni, hogy miért nincs ez vagy az, vagy miért történt meg valami. Annak kell örülni, ami van és abból gazdálkodni, ami van. Mert ha azon kesergünk, ami nincs, akkor eltelik az életünk a kesergéssel és az elégedetlenkedéssel anélkül, hogy észrevennénk a szép dolgokat. És ami még nagyon fontos, hogy meg kell becsülni, amink van. Nekünk például van egy 22 éves kis Trabantunk, amit úgy megbecsülünk a mai napig, hogy a motorjáról bármikor enni lehetne. Nagyon fontos még ezek mellett a munka szeretete. A papa kiváló erdész volt, az ország több pontján is dolgozott. Szerették nagyon, hiszen mindig tiszta, a munkájára nagyon igényes ember volt és ezt közvetítette minden munkatársa felé is. Mi soha nem veszekszünk. Miért is tennénk, hiszen szerencsések vagyunk, itt vagyunk egymásnak immár 65 éve. Az egészségünk is jól szolgál, pedig én már 86. éves vagyok és a papa is a 90-be lépett már idén.
"Csak" az esküvõi fotót kaptuk meg
Józsa: Mivel telnek a napjaik?
H.J. és H.J.-né: Reggel felkelés után szellõztetünk, rendbe szedjük magunkat és a házat, majd elkészítem a reggelit és elvégzem a házi munkát. Ezután gyakran indulunk útnak a kis Trabantunkkal. Bevásárolunk, elintézzük a dolgainkat. Esténként könyvet, újságot olvasunk vagy tévét nézünk. Szeretjük a kvízmûsorokat, igyekszünk az agyunkat is fitten tartani.
Józsa: Visszatekintve változtatnának valamin az életükben, ha tehetnénk?
H.J. és H.J.-né: Nem változtatnánk semmin, hiszen tisztességesen éltünk egész életünkben. Részben ennek is köszönhetõ, hogy anyagilag nem vittük valami sokra. Sajnos abban az idõben csak az gazdagodott meg, aki tisztességtelen eszközökkel jutott a vagyonához, vagy belépett a pártba. Hát mi egyiket sem tettük, így szegényen, de tisztességben éljük az életünket a mai napig.