Bár tudományos eredményekkel, komoly tudós társasági tagságokkal, nyelvész kutatócsoport alakításával, több mint 250 publikációval, hazai is külföldi díjakkal, elismerésekkel büszkélkedhet életrajza, ha csak ennyit mondhatnánk róla, idegen is lehetne. Egy hírneves, nagy tudós, akinek nevét ismerni illik. De Dr. Lévai Béla nekünk, józsaiaknak sokkal több volt ennél.
Itt született, itt nõtt fel és a világ másik végérõl, a Nebraska Állam béli Lincoln Egyetemrõl is visszatért ide.
"Bár kézzel-lábbal fogtak volna, hogy maradjak, mégis hazajöttem. Nem tudtam együtt élni a honvággyal, azzal a tudattal, hogy egész életemben nem térhetek vissza. Kellett ez a távollét. Igazából ott, kint szerettem meg Józsát."
A mesebeli messzire ment fiú, aki hazatért, és ha már megtapasztalta, milyen nagyon lehet szeretni a szülõföldet, mindent megtett azért, hogy mások is megszeressék, megismerjék, akkor is, ha nincsen alkalmuk a világ végére menni, hogy a hazavágyást megtapasztalhassák.
Megalakítja az iskolai helytörténeti szakkört és a Helytörténeti Kört. Gyermekek és felnõttek tapasztalják meg keze alatt, hogy az akkor még sáros kis falu, ahol esõs napokon csak a kerítésekbe kapaszkodva járnak az emberek, ahol a magasan álló talajvíz tavaszra ablakig áztatja át a házak falát, letúrva róla a vakolatot, mégis kincs.
"Velem pont fordítva esett meg, ami a tanárokkal szokott. Elõször a gyerekeket tanítottam, majd évek múltán nem az õ gyermekeiket, hanem a Helytörténeti Körben a szüleiket, nagyszüleiket."
Ez az a munka, amiért sokkal több õ nekünk, mint egy lakóhelyünkön élt, hírneves tudós. Mert valóban köztünk élt. Az õ keze nyomán került napvilágra a szánkó domb alatt rejtõzõ árpád-kori templom. Kutatásai nyomán tudtuk meg, hogy az utca amelyben élünk, milyen õsi kincseket rejt. Az, ahogyan a felnõtteket és a gyermekeket egyaránt megtanította felfedezni a hétköznapokban a történelmet, a jelenben a múltat, a sáros kis faluban a csodát, az tette õt számunkra "a legnagyobb józsaivá".
Bár karcsú alakját már nem láthatjuk, halk beszéde és fanyar humora is csak írásaiból bukkan elõ, valóban tovább él bennünk. Abban, ahogyan gyermekeinknek beszélünk Józsa történetérõl. Ahogyan megtanítjuk õket büszkének lenni arra, hogy ide születtek. Dr. Lévai Béla példa mindannyiunknak. Eljuthatunk a világ csúcsára is, elérhetünk bármilyen sikereket, innen kicsi szülõhazánkból indulva és ha elfáradunk, visszatérhetünk ide, hogy felemeljük a sárból, hogy megmutathassuk rejtett, fényes csillogását.
Dobos Edit
Dr. Lévai Béla életútjáról itt olvashat.