Kányádi Sándor: Meddig ér a rigófütty
A nagyszerû író-költõ meséinek gyûjteménye a rendkívül szép kivitelû kötet, melyhez Csíkszentmihályi Berta készített rajzokat. Ezek a rajzok a népmûvészet motívumaiból is merítenek, csakúgy, ahogy a mesék a népmese elemeibõl, és teszik ezt olyannyira hitelesen, hogy olvasás közben el is felejtjük, hogy nem népmeséket olvasunk. Hiszen vannak itt népmesei hõsök: az eszes szegénylegény és kapzsi gazdája, az ügyes mesterember és az igazságos király. A népmesék világánál ez a világ azonban jóval reálisabb, a mai gyermeki gondolatokhoz és élményekhez talán közelebb álló. Reálisabb a mesék praktikus jellege: a csattanók, a tanulságok gyakran a mindennapi élet eseményei, csoda helyett inkább emberi (és állati) találékonyság, életrevalóság hozza a megoldást. A Fából vaskarika címû mesében például egy ügyes mestert tesz próbára dicsekvéséért a király, a tét pedig a mester élete, amennyiben nem tud fából vaskarikát csinálni. A mester megkéri munkája árát, majd nekilát, és hosszas munka után elkészül a mû. A király - megdöbbenve, de büszkén - kifizeti a mestert, és azt már csak az olvasó tudja meg (na és a mester unokája), hogy a vaskarika alapanyagául szolgáló fa tele volt szögekkel, melyeket a mester ügyetlen inasa vert be a fába. A címadó mese pedig a tavasz érkeztérõl szól, gyönyörû, lírai képekkel: 'Megjött a tavasz, leterítette köpenyét s leült a dombra.' A líraiság nem csak a több rétegû, bonyolult tartalmakat hordozó, ám mégis egyszerûen hangzó mondatokban van jelen, hanem a szöveg zenéjében, dallamában is. Hiszen némely prózába tördelt sor versként is megállja a helyét, legyen akár párbeszéd, akár leírás: "- Enni kéne. - Enni. - Étlen nem lehet menni; Pottyant a mogyoró a földre. Koppant egyenesen egy nagy mohos kõre." Apró versikék, mondókák is gazdagítják a mesék szövegét, sõt, az utolsó történet egy találós kérdés mesévé duzzasztása. A mesék világa - a gyakorlatiasság mellett is - az életöröm, az élet-és természetszeretet eszméjét hordozza. Minden gyermek és mesekedvelõ felnõtt olvasó számára ajánlható.
William Dietrich: A dakotakód
A regényben tovább folytatódik Ethan Gage, a napóleoni idõk fáradhatatlan nõcsábász kalandorának egzotikus helyszínekben és fordulatokban gazdag története. A 19. század elsõ éveiben járunk, Napóleon hatalma csúcsán amelyet részben ifjú amerikai fõhõsünknek köszönhet. Egyiptomi kalandjai után (A rosette-i kõ; 200908196) Ethan Párizsban múlatja az idõt, ahol egy különös férfival ismerkedik meg. A Magnus Bloodhammer névre hallgató nagydarab norvég, meg van gyõzõdve róla, hogy a vikingek már Kolumbusz elõtt Amerikában jártak és ráadásul ott is hagytak egy nagy hatalmú ereklyét, "amelynek erejével, az, aki megtalálja, képes lesz irányítani a jövõt". Napóleon húgával kialakuló afférja után Ethan Gage jobbnak látja, ha egy kicsit távolabb kerül Párizstól, így kapóra jön a viking leszármazott ajánlata, és együtt indulnak az észak-amerikai Nagy tavak vidékére, hogy a fehér ember által még alig ismert határvidéken akadjanak a viking rúnák és a titokzatos, kék szemû indiánok nyomára....
