Orseoló Péter (1038-1041 és 1044-1046) uralkodása idején Németföldrõl sok lovag, királyi testõr érkezett Magyarországra. Közöttük volt a Gut és Keled nevû testvérpár is, akiknek a király az ország több részén, így Debrecenben vidékén is nagy földbirtokokat adományozott. A Gutkeled nembõl 30 nemes család származott, pl Báthoryak, Várdayak és a Zeleméryek.
A középkorban a vidék védõszentje Szent György volt. A Józsa prédiuma (1234) elnevezés a Józsa szó személynévi eredetû, bizonyára a József a Johannes (János) név változata. Józsa valószínûleg a birtok elsõ tulajdonosa volt. A Szent György-templom a 12-13. század fordulóján épült a Klastrom-parton. A Szent György-templomot - a középkori templomokhoz hasonlóan - keletelték: hosszanti tengelye kelet-nyugatiirányú volt. A falai átlagosan 1 méter vastagságúak voltak. A téglákat helyben vetették és égették ki, a téglaégetõ nem messze volt a templomtól. A templom a szerkezetét tekintve az egyszerû falusi templomok közé tartozott. Csak hajója és szentélye volt, sem tornyot sem sekrestyét nem építettek hozzá. A bejárata nyugat felé esett. A szentély keleti fala egyenes záródású volt, nem félköríves, nem is többszögû, mint a zeleméri templomé.
Zelemér falu a tatárjárás során elpusztult. Újratelepülése után 1310 körül kunhalomra épült a templom, ami gótikus sokszögû szentélyzáródású, támíves építmény volt. A falu a 16. század végén elnéptelenedett.
A zeleméri templomrom alig két kilométerre található Józsa határától.
Debrecen neve 1235-ben fordul elõ elsõ alkalommal írott forrásban. A város elnevezése feltételezhetõen török-kabar eredetû óvónév: Tebreszün, Debreszin "éljen, mozogjon". 1200-1300-as évek fordulóján - a mai Nagytemplom helyén - felépült a Szent András-templom.
Böszörmény települést a mohamedán (muzulmán - buszurman) vallású, feltehetõen török nyelvû böszörményekrõl nevezték el, akik a korszakban fontos kereskedelmi és gazdasági tevékenységet folytattak. A középkori Magyarországon több helyen is éltek böszörmények. Nem véletlen, hogy a böszörmények a tiszántúli "Nagy út" mentén telepdetek le, hiszen pénzváltással és kereskedelemmel foglalkoztak.
A Gutkeled nembeli családok közül a Várday család volt a környék birtokosa. Központjuk a szabolcsi Kisvárda volt. A Várday család név szerint ismert elsõ tagja Mihály volt, aki az 1200-as évek második felében, a tatárjárás után élt. Valószínûleg õ szerezte meg az elpusztult Józsa prédiumot és építette fel nemesi udvarházát, Mihálylakát a mai alsójózsai emeletes iskola közelében. Hiába adományozta IV. László király 1285-ben Debreceni Rofoinnak Mihálylakát, és hiába igyekeztek a Zeleméryek is megszerezni a birtokot, az mindvégig a Várdayak kezén maradt. Nem úgy a Tócótól nyugatra fekvõ Szentgyörgy (ma Felsõjózsa). A tatárjárás után egy Dorog nevû ember kezére került, csak hossúa pereskedés után tudták visszaszerezni õsi birtokukat. 1322-ben már Mihálylaka is, Szentgyörgy falva is a Várday család tulajdona. A környékbeli települések zöme azonban Debreceni-uradalom része lett. A Várdayak elég gyakran pénzszûkében voltak, ezért, hol ezt, hol azt a birtokukat zálogosították el szomszédos uraknak.1322-ben éppen Szentgyörgyöt vetették zálogba debreceni Dózsa nádor fiainak, csak egy évre. Az 1400-as évek elején a birtokháborításokról híres Zeleméryek 200 arany forintért zálogba vették a Várdayaktól Szentgyörgyöt. A Zeleméryek annyira biztosak voltak benne, hogy a falu az övék lesz, hogy Zeleméry László földesúr udvarházat kezdett el építeni a birtokon. Mihálylakát pedig évekig maguknak követelték, mint õsi birtokot. 1416-ban tisztázták peres ügyeiket: a Várdayaké maradt Szentgyörgy és Mihálylaka. A birtoktestet Szentgyörgy néven egyesítették, Mihálylakáról többé nem szólnak az oklevelek.
Tucatnyi azoknak a középkori okiratoknak a száma, amelyek arról tudósítanak, hogy a Várday család birtokát, Szentgyörgyöt is támadás érte a szomszédos földbirtokosok részérõl. Sõt, maguk a Várdayak is követtek el hatalmaskodást a közelebb vagy távolabb lakó földesurak birtokai ellen. Szetgyörgy történetének legemlékezetesebb és legmegrázóbb hatalmaskodási esete 1454 telén történt. Doby László, Farkas Tamás nemes urak és familiárisaik felfegyverzett jobbágyaikkal támadást intéztek Szentgyörgy falu ellen. Feldúlták a földesúr, a tiszttartó és a familiárisok (az úr szolgálatában álló kisebb birtokosok) kúriáit (nemesi udvarházait) és a jobbágyok lakóházait. A lakosokat borzalmas ütlegekkel, kegyetlen csapásokkal verték, és az eszméletlen félig holt embereket magukra hagyva kifosztották a házakat, gazdasági épületeket. Az esetet a Várdayak jelentették V. László királynak, aki a birtokháborítást 1455 januárjában kelt levelében a királyi ítélõszék elé rendelte.
Folytatás hamarosan.