Józsa madártávlatból
A honfoglaló magyarok csoportjai a Tócó vidékén már 895-896-ban megtelepedtek. Józsán négy honfoglalás kori, illetve Árpád-kori (9-10. századi) magyar temetõ maradványai kerültek a felszínre:
1. A legrégibb a Józsakert utcai emeletes iskolától délre helyezkedett el. Ezt a temetõt már a magyar honfoglalás elõtt is használták az itt lakó népek, a legrégibb sírokból avar és bolgár-szláv leletek kerültek elõ. A közelben tehát vegyes népességû lakosság élt, amelynek faluja a mai emeletes iskola környékén volt. Ezen a helyen alakult ki a késõ Árpád-korban (12-13. században Józsa prédium, majd Mihálylaka. Az egykori faluból és temetõbõl értékes leletek kerültek a felszínre: vaskések, orsókarikák, kerámiatöredékek.
2. Kisebb honfoglaláskori temetõ sírjait rejti a föld az Alsójózsa utcai iskolától nem messze. Az egykori telep néhány házikóból vagy jurtából állt, s csak egy-két nemzedéken át létezett. Hullámvonalakkal díszített kerámia edények töredékei kerültek elõ.
3. Honfoglaláskori sírokat tártak fel a régészek az Unokakert utcában is, ahol - kisebb-nagyobb megszakításokkal - az újkõkor óta nyomon követhetõ az ember megtelepedése.
4. A pogány kori temetõink legnagyobbika a Tócó nyugati partján, a Klastrom-parton terült el. Az 1981. évi feltárás során a kutatók jelképes lovas temetkezés sírjaira bukkantak a templomtól délre. Amikor a Szent György-templom alapfalainak a helyreállítása folyt, a falak alatt is csontvázak feküdtek, a templomot tehát egy korábbi temetõ sírjaira építették a 12-13. század fordulóján.
A népvándorlás korában több lovas-nomád nép körében - a magyarok között is - élt az a szokás, hogy rangos ember temetésekor vele temették kedvenc lovát is, hogy a ló a másvilágon is szolgálhassa az urát. Általában nem az egész lovat temették el, csak a ló koponyáját és a lábait helyezték a halott mellé, a ló húsát a halotti toron elfogyasztották.
Klastrom-part régészeti feltárása 1991-ben folytatódott. A kutatók 22 sírt tártak fel, melyekbõl több ezüst hajkarika, egy sarló és egy tojásmelléklet került elõ. Ez utóbbinak a termékenység kultuszban volt szerepe. A józsai négy honfoglalás kori temetõt szerény mellékleteik miatt, köznépi temetõnek nevezik. Józsa környékén, Zeleméren és Bodaszõlõn azonban elõkerültek ezüst és arany honfoglalás kori tárgyak is, amelyeket a középréteg tagjai viseltek. A Tócó környékén tehát a 10. században éltek módosabbak és kevésbé módosak is. A kutatók már korábban felfigyeltek arra, hogy a honfoglalás kori telepek a zeleméri földvár körül helyezkedtek el. Arra a következtetésre jutattak, hogy a zeleméri földvár honfoglalás kori magyar településközpont lehetett. Zeleméri földvár nem azonos a Csonka toronnyal, hanem attól délnyugatra volt található.
Folytatás hamarosan.