Korán hajnalban elindultunk, hogy idõben odaérjünk a budapesti helyszínre, a Klauzál Gábor Mûvelõdési Házba. A buszon még mindenki nagyon álmos volt, de ahogy világosodni kezdett, mi is egyre élénkebbek lettünk. Nyolc órára meg is érkeztünk, beregisztráltuk magunkat és elfoglaltuk az öltözõnket, majd próbáltunk. Mi csak délután kerültünk színpadra, ezért délelõtt alkalmunk volt a többi fellépõ mûsorát megtekinteni. Ahogy közeledett a mi idõnk, egyre jobban izgultunk. Két táncot vittünk és a kettõ között csak három szám volt. A kategóriát mi nyitottuk és mi is zártuk. Amikor mi következtünk, nagyon izgultunk, de amint megszólalt a zene, minden ment magától. A zenével összeolvadt mozdulatok sorával észre se vettük, hogy itt a vége. Vége volt.
Visszafutottunk a színpadra hogy meghajoljunk a közönség elõtt. Örömmel fogadtuk a lelkes tapsot. Lerohantunk és gyorsan átöltöztünk a következõ fellépõ ruhába, majd lelkileg is felkészültünk a táncra. Újra mi következtünk. Felhangzott a zene és boldogan táncoltunk, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Egyenesek a karjaink, nyújtott a lábunk, pontos a kör és mindeközben jól érezzük magunkat. Majd hirtelen vége. Rövid volt az idõ, amely alatt meg kellett mutatni a képességeinket. Gyorsan eltelt. Ezután azonban csigalassúsággal telt az idõ az eredményhirdetésig. Végre elkezdõdött az értékelés! Mûvészi látványtánc kategória…szorosan fogtuk egymás kezét…3. helyezett…a mi csoportunk! Felugrottunk, sikítottunk, majd rohantunk a dobogó felé. Boldogok voltunk, de volt még egy táncunk. Vártunk tovább. A dobogó harmadik fokán nem mi vagyunk…Egy kicsit veszítettünk az önbizalmunkból. Elsõ helyezett… a mi csoportunk lett !!! Óriási sikítás tört fel belõlünk, ugrándoztunk, ölelgettük egymást, majd elfoglaltuk a dobogó legfelsõ fokát! Hirtelen fellendül két kéz a magasba; a 3. helyezett és az 1. helyezett kupa fényesen csillog a magasban. Boldogságunk határtalan volt. Az egész ország elõtt megmutattuk, hogy mire vagyunk képesek és ezt a szakemberek is elismerték.
Másnap hajnalban értünk haza. Mindenki nagyon fáradt volt, hiszen rengeteg munkánk volt benne ebben a napban. Szerencsére mindez megtérült, mert ott lógott a nyakunkban két érem; egy arany és egy bronz. Ezt a napot soha nem felejtjük el.
