Józsa: Mióta sportolsz?
Kovács Zsolt: Igazából gyerekkorom óta, hiszen a Tócó – futásoknak is állandó résztvevõje voltam anno, de versenyszerûen hét éve futok. 17 évesen, mikor az Ady Endre Gimnáziumba jártam, elvittek minket egy futó versenyre. Donka László volt a kísérõ tanárunk és miután látott futni, bemutatott a mai edzõmnek, Német Károlynak, aki az akkori Sportiskola közép-, és hosszútávfutó szakedzõje volt. Így kezdõdött a dolog. Egy nagyon jó csapatba kerültem, heti 3-5 edzéssel kezdtem ekkor. Ez a szám mára már 12-re nõtt, ami heti 300-400 km futást jelent.
Józsa: Már akkor hosszútávfutással kezdtél?
Kovács Zsolt: Nem eleinte középtávokat futottam. Ez 800 m és 5000 m közötti távokat jelent. 2007-ben 3000 m akadályfutáson egyetemi bajnok lettem. Hosszútávfutással bõ egy éve foglalkozom.
Józsa: Miért váltottál? Hogy lett a középtávból hosszútáv?
Kovács Zsolt: Középtávon, országos szinten az elithez tartoztam, de az eredményeim, nemzetközi szinten nem számítottak túlságosan kimagaslónak. Tavaly a középtávon jól kezdtem, a Fedett pályás Országos Bajnokság 7. helyen végeztem, majd tavasszal az Egyetemi Országos Bajnokságon a 2. helyet szereztem meg. Nyáron viszont az utánpótlás és a felnõtt bajnokság már nem sikerült olyan jól. Szerettem volna az évet pozitívan zárni, ezért döntöttem úgy, hogy elindulok, a Maratoni Országos Bajnokságon. Ezt sajnos 28 km után fel kellett adnom, mert rosszul lettem. Ezután a tavalyi év utolsó próbatételeként elindultam az 50 km-es Országos Bajnokságon. Ez a verseny nagyon jól sikerült, bár csak a táv teljesítése volt a célom, a 3. helyen végeztem. Ezzel az idõeredményemmel az utánpótlás világranglista 3. helyére kerültem, legjobb európaiként. Ez hatalmas erõt és motivációt adott és itt döntöttem el, hogy innentõl a hosszútávon a helyem.
Józsa: A tavalyi év szép befejezése után, hogyan folytatódott az idei év?
Kovács Zsolt: A 2009-es év nagy célja az volt, hogy elindulhassak a Belgiumban megrendezésre került Világ- és Európa Bajnokság 100 km-es távján. 2009. április elején Kisbéren rendezték meg a 100 km-es Országos Bajnokságot. Sajnos ennek a versenynek szomorú vége lett, mert 68 km teljesítése után megcsípett egy darázs, így ekkor a versenyt feladni kényszerültem az elsõ helyrõl. Ám ezután jött egy kis kárpótlás. A Békéscsaba-Arad Szupermaraton 94 km-es 2. szakaszát megnyertem, legfiatalabbként. Majd ezt követõen májusban, a Tiszató-kör 70 km-es verseny 1. helyét is megszereztem. A sikerszéria Bécsben is folytatódott. Június elején a Nemzetközi 100 km-es versenyen, több osztrák, szlovén és olasz válogatott csúcstartót is magam mögé utasítva, megint az 1. helyen végeztem. Ezután a nyár, edzéssel telt. Októberben indultam el Bécs – Pozsony - Budapest Szupermaratonon, mely versenyt sajnos a 2. napon feladni kényszerültem. Sajnos olyan izomgörcseim voltak, amelyeket nem tudtunk ott és akkor a rendelkezésre álló eszközökkel orvosolni.
Józsa: Úgy tûnik, sok olyan dolog törhet derékba egy sikeresnek induló versenyt, melyek rajtad kívül álló dolgok és nem a felkészültség hiányából adódnak. Hogy lehet ezeket a kudarcokat feldolgozni?
Kovács Zsolt: Természetesen nem egyszerû, mikor az ember rengeteg edzést követõen, minden energiáját maximálisan kihasználva, feladni kényszerül egy versenyt. Én viszont mindig újabb célt tûzök ki magam elé, így nincs is idõm az elõzõ kudarcon gondolkodni. Minden energiámat leköti az új célra való felkészülés.
Józsa: Mi volt idén az utolsó cél?
Kovács Zsolt: Az 50 km-es Országos Bajnokság, ahol a 2. helyen végeztem, november 8-án. Így 2009-ben, 50 km-en és 100 km-en is a világranglista 3. helyén állok.
Józsa: Akkor azért minden jó, ha a vége jó… Mik a jövõre nézõ terveid?
Kovács Zsolt: Mindenképpen be szeretném fejezni a tanulmányaimat az egyetemen. A Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi karának, Germanisztika szakára járok, hiszen a futás mellett, a másik nagy szenvedélyem a német nyelv. A sportban pedig a jövõmet mindenképpen a hosszútávfutásban képzelem el.
Józsa: Mi ehhez nagyon sok sikert kívánunk, és biztosan hallani fogunk még rólad!