Józsanet: Röviden elmesélnéd olvasóinknak, hogy miken mentél keresztül?
Papp Olivér: 1980-ban születettem, egy gyógyíthatatlan genetikai betegséggel, cisztás fibrózissal, ami egy súlyos anyagcserezavar. Egyéves koromban diagnosztizálták nálam a betegséget. Az orvosok már akkor lemondtak rólam. De meglepetésükre megértem a 24. életévemet is, de ekkor már annyira rossz állapotban volt a tüdõm (15%-san mûködött), hogy tüdõ transzplantációra került sor Bécsben. Ami jól is sikerült, így kaptam még egy esélyt az élettõl. Viszont itthon a rehabilitáció már kevésbé volt sikeres. Még ebben évben hasfájásos tüneteim lettek, a vizsgálatok megállapították, hogy B-sejtes rosszindulatú limfóma alakult ki nálam. De mire ezt észrevették, már áttétes volt a rák a szerveimben, sõt az új tüdõmet is elérte a kór. Kemoterápiás, immunterápiás kezelések következtek ezután, mégis egyre rosszabb állapotba kerültem. Ekkor legbelül feladtam a küzdelmet. Emlékszem, ekkor már szinte nem hallottam semmit, és beküldték a sógoromat, hátha tud rám hatni. És érdekes módon meghallottam õt, elkezdett mesélni a nagy vágyamról, hogy egészségesen szeretnék elmenni egyszer nyaralni együtt a családdal. Eközben párhuzamosan lepörgött egy filmszerûség elõttem, ahol láttam a saját temetésemet. És nem megnyugvást éreztem, hanem hogy körülöttem mindenkit összetörök. És megkérdezte a sógorom, akarom-e ezt a nyaralást, mert ha igen, akkor nem hagyhatom itt õket. És ekkor úgy éreztem, ennyit nem ér, hogy megszabaduljak ettõl a sok szenvedéstõl. Ezután rendkívül gyorsan felépültem, s alig gyógyultam ki betegségbõl, rá félévre újabb daganat keletkezett, ekkor a fejemben, három gócot azonosítottak. A sok kemoterápiás és sugaras kezelés ellenére is nagyon rossz állapotba kerültem: bal szememre nem láttam, megsüketültem, a fejfájástól pedig menni sem tudtam. Ekkor kezdtem el az orvosi kezelések mellett más gyógymódot keresni. A keleti orvoslás készítményeit kezdtem el használni - egy véletlen folytán -, amit a mai napig is szedek. E tisztítókúra/méregtelenítés után szép lassan eltûntek ezek a daganatok, az alapbetegségem tünetei is enyhültek, s beteg sem voltam az elmúlt években. Közben a keleti orvoslás filozófiájával is behatóbban kezdtem foglalkozni, kíváncsi voltam, hogyan mûködik az emberi szervezet, mert meg akartam gyógyulni.
Józsanet: Ha jól tudom, egy könyvet is írtál a történetedrõl.
Papp Olivér: Megírtam életem történetét, melyhez a tévémûsor után kiadót is találtam. Június másodikán jelent meg könyv „Második esély, avagy hogyan éltem túl a magyar egészségügyet” címmel. Azzal a céllal írtam, hogy mindenki számára tanulsággal szolgáljon a történetem, mely remélem segít az embereknek.
Józsanet: Milyen változást hozott még az életedben a tévémûsor?
Papp Olivér: Nagyon sok megkeresést kaptam, több ezret, sokszor nem is tudtam ezeket kezelni, válaszolni. De jó érzéssel tölt el, hogy ennyi ember bízik bennem, és kíváncsi arra, hogyan lehet meggyógyulni.
Józsanet: Hogyan? Szerinted neked miért sikerült?
Papp Olivér: Nekem sokat segítenek pl. a filmek, sok Sylvester Stallone filmet néztem. Szerintem, ha az ember hajlandó ragaszkodni ahhoz, amiben hisz, amit szeretne elérni, és hajlandó kõkeményen harcolni érte, akkor tényleg sikerülhet. És ha valakinek olyan ragaszkodó és segítõkész családja van, mint nekem, hiszen szüleim és testvéreim mindig mellettem álltak. Bármi baj volt, akár éjjel, akár nappal bátyám orvostól orvosig vitt, ha kellett. Nagyon sokat harcoltak értem és számomra ez egy óriási segítséget jelentett, hiszen ha ott van melletted a családod, az egy nagyon hatalmas erõ, ami segít elérni céljainkat.