a) a Napsugárzásából származó hõenergia (a Nap "ereje", a napsütéses órák száma);
b) a tengerektõl, óceánoktól való távolság (a nagy vízfelületek mérséklik a hideget és a hõséget);
c) a légtömegek mozgása (az általános légcirkuláció, amelyet a hõmérsékleti és légnyomáskülönbségek hoznak létre);
d) a tengerszint feletti magasság és a domborzat. (Mivel Debrecen sík területen fekszik az utóbbiaknak alig van szerepük a helyi éghajlat kialakításában.)
e) az Egyenlítõtõl való távolság.
Debrecenben és környékén a napsütéses órák száma évente: 2045 óra. Ez a lehetséges évi 4444 órának még a felét sem éri el. Ennek okát fõként a felhõzetben és bizonyos mértékig a levegõszennyezõdés napfényt visszatartó hatásában kell keresnünk. A város a legtöbb napfényt júliusban kapja, kb. 300 órát. Ez napi 9,5 óra napsütésnek felel meg. A "legsötétebb" hónap december, ilyenkor a legrövidebbek a nappalok, sok a felhõzet, naponta csak másfél órán át süt a nap. (A napsütéses órák december havi átlaga: 47.) A napfényes Szeged és Debrecen, illetve a gyakran felhõs Szombathely között több mint 300 óra az eltérés! Ez azt jelenti, hogy Szegeden és Debrecenben egy teljes nyári hónappal többet süt a nap minden évben, mint Szombathelyen.
Debrecenben az évi középhõmérséklet kereken 10 °C (Celsius fok). A legmelegebb hónap július, 21 fokos átlaghõmérséklettel; a leghidegebb pedig január, mínusz 2 és fél fokkal. (A hõmérséklet évi ingadozása tehát átlagosan 23,5 fok.) Fagy csak júliusban és augusztusban nem fordult még elõ, viszont gyakoriak a májusi fagyok. Míg Budapesten 1920 és 1930 között egyszer sem fordult elõ májusi fagy, Debrecenben 10 alkalommal fagyott!
Alsójózsa középhõmérséklete kb. 0,5 fokkal, Felsõjózsáé pedig kb. 0,2 fokkal kevesebb a debreceni átlagnál. A városon kívül - fõként a növénytakaró, az erdõk miatt - a hõmérséklet valamivel hûvösebb, mint a városban. A "városi hatás" - a kõépületek, aszfalt utak felmelegedése a nyári napsütésben, az épületek fûtése télen, a jármûvek légszennyezése stb. - észrevehetõ felmelegedéshez vezet.
A nagy v ízfelületek közül Debrecen idõjárására a legnagyobb hatást az Atlanti-óceán és a Norvég-tenger (Golf-áramlat) fejti ki. Az óceántól a város kb. 1300 km távolságra fekszik. Debrecen, akárcsak egész Magyarország, a mérsékelt övben, a nyugatias áramlási rendszerben helyezkedik el. A nyugatias (óceáni) áramlás, légmozgás azonban évszakonként változó, sõt el is maradhat. Helyette
a) gyakran északias /arktikus/,
b) ritkábban keleties /kontinentális/
c) olykor délies /mediterrán vagy szubtrópusi/ áramlás alakul ki.
Az uralkodó szélirány északi-északkeleti, illetve délnyugati. A kiadós nyári esõk a hortobágyi Pente-zug felõl szoktak érkezni. Azt a folyékony vagy szilárd halmazállapotú vizet, amely a légkör vízgõztartalmából a föld felszínére kerül, csapadéknak nevezzük. A hulló csapadék lehet: esõ, hó, jégesõ és ónos esõ, a felszíni csapadék pedig lehet: harmat, dér és zúzmara. Magyarországon az évi csapadékmennyiség 95 %-át a hulló csapadék szolgáltatja, a felszíni csapadék mindössze 5%. Debrecenben a csapadék évi átlagos összege 593 mm, azaz csaknem 60 cm. (Kb. ennyi az országos átlag is; Szombathely környékén azonban lényegesen több, Szolnokon pedig ennél kevesebb csapadék hullik.) A legcsapadékosabb hónapok: május és a nyári hónapok, illetve november, ezekben a hónapokban van a legtöbb esõs nap. A legtöbb esõ azonban júniusban esik, a legkevésbé csapadékos hónap pedig február. A legtöbb hó januárban hullik, a hótakaró tartóssága Debrecenben átlagosan 36-38 nap között váltakozik. A hóréteg vastagsága telente átlagosan 2-4 cm (januárban és februárban 4-7 cm). A legkisebb hóvastagság 3 cm, a legnagyobb pedig 76 cm.
Tudta-e, hogy a karácsonyt akkor nevezzük "feketének", ha hóesés nélkül múlik el! A havas karácsony neve "fehér" karácsony. Józsán három karácsony közül kettõ fekete szokott lenni. Józsán a hortobágyi Pente-zug nevét Bence zug-ként ismerik. Az esõrõl szóló mondás Felsõjózsán így hangzik: "Ha a Bence zug felõl dörög, biztosan esõ lesz."
Kitekintõ: érdekességek, jegyzetek a múltból
Több mint 400 évvel ezelõtt (1585-ben) az aszály és a döghalál miatt Debrecenben éhínség pusztított. Feljegyezték, hogy "az emberek a meghalt dögöt megnyúzták és megették, az ember az õ gyermekét megölte és eltemette, melyre az éhség vitte."
1763 márciusának közepén "olyan borzasztó hideg volt (elõbb már meleg idõ kezdõdött), hogy minden nagyobb víz befagyott, sok ember és jószág megfagyott."
1770. január 18-án este "napnyugatnak oly vörösség mutatkozott az égbolton, amely nagyon ijesztõnek látszott és amelyhez hasonlót sem én, sem az öregebbek nem láttak. Tartott 6 órától fél 9-ig". (Sarki fény volt.)
1791. "Ez az év rendkívül áldott esztendõ volt. Minden termés szép és gazdag volt."
1804. január 9-én "a városban három helyen is lecsapott a villám, egyszerre mindenütt meggyulladt: Kandiában egy lóistálló, a város istállója és Péterfiában egy disznóakol; öt katonalovat a mennykõ megütött. Tizedikén hajnalban 1 és 2 óra között ismét belevágott a sóhivatalba és az adószedõ házának a tetejébe. De szerencsére nem gyújtotta fel."
1818. "Ez a t él nagyon enyhe volt, az ablakok is legfeljebb három napig voltak befagyva. A szegény embereknek nem kellett sokat fûteni, március elején már olyan jó meleg volt, mint nyáron..."
1888. január 16. Negyedik napja, hogy a hófúvások körülzárták Debrecent, a vasúti közlekedés megbénult. Az Ebesnél elakadt gyorsvonat utasait szánkók szállítják Debrecenbe és Hajdúszoboszlóra.
1939. március 23-án hajnali négy óra után földrengés okozott riadalmat a város lakosai között.
Forrás: Lévai Béla: Lakóhelyünk - Józsa (Honismereti munkatankönyv)