Az avar nép ázsiai eredetû lovasnomád nép volt, mely a Don folyó vidékérõl nyomult a Kárpát-medencébe. A Pannóniában élõ langobardokkal szövetségben 567-ben megdöntötték a gepidák királyságát. Megszervezték a Duna-völgyi avar birodalmat és Bizáncot is többször adófizetésre kényszerítették. Az avarok a Kárpát-medencében gepida majd szláv törzsekre telepedtek, melyek közül idõvel a szlávok kerültek túlsúlyba. Sok avar elszlávosodott, jelentõs részük azonban megérte a magyar honfoglalást és magyarrá vált. Az avarok birodalmát 796-ban Nagy Károly frank király dúlta fel, majd 803-804-ben Krum bolgár kán nagy hadjárattal megsemmisítette az avarok tiszántúli hatalmát.
A bolgár-török nép szintén ázsiai eredetû volt, a 4. század végén tûnt fel a Don vidékén. Egyik csoportjuk a 7. században az Al-Duna vidékére vándorolt és ott a már korábban letelepedett szlávokkal szövetségre lépett. Erõs államot hoztak létre, amely Erdélyre és az Alföld jelentõs részére is kiterjesztette a hatalmát, így a bolgárok a magyarok honfoglalásakor (896) rögtön összeütközésbe kerültek a magyarsággal. A középkori Bulgáriában a bolgár-törökök összeolvadtak a szlávokkal és szláv nyelvûekké váltak.
A honfoglaló magyarok csoportjai a Tócó vidékén már 895-896-ban megtelepedtek. Józsán négy honfoglalás kori, illetve kora Árpád-kori (9-10. századi) magyar temetõ maradványai kerültek felszínre.
1. Ezek közül a legrégibb a Józsakert utcai emeletes iskolától délre, az Úri-halom déli lejtõjén terült el. Ezt a temetõt már a magyar honfoglalás elõtt is használták az itt lakó népek, a legrégibb sírokból avar és bolgár-szláv jellegû leletek kerültek elõ. A közelben tehát vegyes népességû lakosság élt, amelynek faluja a mai emeletes iskola környékén volt. Ezen a helyen alakult ki a késõ Árpád-korban (12-13. század) Józsa prédium, majd Mihálylaka. Az egykori faluban és a hozzá tartozó temetõben elõkerült leleteket (vaskések, orsókarikák, kerámia-töredékek, sertéscsontok stb.) Sõregi János és M. Nepper Ibolya régészek dolgozták fel.
2. Kisebb honfoglalás kori magyar temetõ sírjait rejti a föld az Alsójózsai utcai színpados iskola mellett (a Gyökös-féle telken) is. Az egykori telep néhány házikóból vagy jurtából állt csupán, és egy-két nemzedéken át létezett (a 900-as években). Hullámvonalakkal díszített kerámia edények töredékei kerültek elõ az egykori teleprõl a Krajcáros kapu és a kertészet környéki homokdombokon. Az iskola melletti temetõ ehhez a telephez tartozott.
3. Az 1974. évi ásatás során honfoglalás kori magyar sírokat tártak fel a régészek (M. Nepper Ibolya és Sz. Máthé Márta) az Unokakert utcában is, ahol - kisebb-nagyobb megszakításokkal - az újkõkor óta nyomon követhetõ az ember megtelepedése.
4. A pogány kori (kereszténység felvétele elõtti) temetõink legnagyobbika a Tócó nyugati partján, a Klastrom-parton terült el. Az 1981. évi feltárás során a kutatók jelképes lovastemetkezés sírjaira bukkantak a templomtól délre. Két évvel késõbb, amikor a Szent György-templom alapfalainak a helyreállítása folyt, a falak alatt is csontvázak feküdtek, a templomot tehát egy korábbi temetõ sírjaira építették a 12-13. század fordulóján.
Jó. tudni, hogy a népvándorlás korában több lovas-nomád nép körében - a magyarok között is - élt az a szokás, hogy rangos ember temetésekor vele temették kedvenc lovát is, hogy a ló a másvilágon is szolgálhassa urát. Általában nem az egész lovat temették el, csak a ló koponyáját és lábait helyezték el a halott mellett, a ló húsát a halotti toron elfogyasztották.
Honfoglalás kori telepek és temetõk a zeleméri földvár környékén
1991-ben folytatódott a Klastrom-part régészeti feltárása. A kutatók egyelõre 22 sírt tártak fel, melyekbõl több ezüst hajkarika, egy sarló és egy tojásmelléklet került elõ. "Ez utóbbinak a termékenység-kultuszban volt szerepe. Honfoglalás kori és X. századi temetõinkben leánygyermekek és fiatal nõk sírjaiban fordul elõ nem túl gyakran" - írta M. Nepper Ibolya régész. A Klastrom-parti temetõ tehát a honfoglalók második és harmadik nemzedékének a nyughelye, a korabeli falu lakóházai a Tócó és az országút között álltak a templom környékén.
A józsai négy honfoglalás kori temetõt, éppen szerény mellékleteik miatt, köznépi temetõnek nevezik a szakemberek. Józsa környékén (Zeleméren és Bodaszõlõn) azonban elõkerültek ezüst és aranyozott honfoglalás korabeli tárgyak is, amelyeket a középréteg tagjai viseltek. A Tócó környéki 10. századi magyar telepeken tehát éltek módosabb és kevésbé módos emberek is. A kutatók már korábban felfigyeltek arra, hogy a honfoglalás kori telepek a zeleméri földvár körül helyezkedtek el. Ebbõl arra a következtetésre jutottak, hogy a zeleméri földvár valószínûleg honfoglalás kori magyar települési központ volt. Ez a következtetés egyelõre csak hipotézis (részben igazolt feltevés), melynek igazolására további kutatásokra, régészeti feltárásokra van szükség.
Jó tudni, hogy a zeleméri földvár nem azonos a Csonka toronnyal, hanem attól délnyugatra (kb. másfél kilométerre) található a 35-ös országút és a Tócó között. Józsától (a szentgyörgyi Bogaras dûlõtõl) a Bodzás-völgy választja el. A földvár sáncai az elmúlt ezer évben erõsen megkoptak, a Bogaras felõl azonban még elég jól kivehetõek. A földvárat három oldalról vízfolyások, mocsaras völgyek határolják: észak felõl a Mély-ér, kelet felõl Tócó, délrõl pedig a Bodzás-völgy. A földvár bejárata dél-nyugat felõl (a tiszántúli Nagy út felõl) volt, a sánc ezen az oldalon volt a legvastagabb.
Forrás: Lévai Béla: Lakóhelyünk - Józsa (Honismereti munkatankönyv)