A 13. század elején a mai Alsójózsa területe, akkori nevén Józsa prédiuma (földesúri mezõgazdasági birtok) egy Szemere nevû földbirtokos tulajdona volt. A Tócó nyugati partján pedig, ahol akkor már állt Szent György kõtemploma, Kozma volt a földesúr. Szemere és Kozma rokonok voltak, feltehetõen unokatestvérek.
Jó tudni, hogy abban az idõben az emberek még nem használtak családnevet. A Kozma és a Szemere nevek tehát ugyanolyan személynevek, mint az Attila, Géza vagy István név. Szemerének volt két leánya: Róza és Benedikta, és a szolgái között volt egy Déra nevû férfi.
1234-ben, halála elõtt Szemere végrendeletet hagyott, amelyben Dérát Szent György egyházának ajándékozta: legyen az egyházé, legyen Isten szolgája, s róla, volt uráról emlékezzék meg minden évben Szent Mihály napján. Mondja el az embereknek, hogy õ, Szemere, jó ember volt. Adott is Dérának egy kifejlett juhot, harminc kenyeret és négy kanna sört, hogy legyen mibõl megtartania ura emlékezetét.
Szemere halála után Déra nem teljesíthette ura végakaratát, mert Kozma elfogta és a saját szolgájává tette. Szemere két leánya, Benedikta és Róza Váradra utazott és János prépost elõtt panaszt tett Kozma ellen. A prépostnak (egyházi elöljárónak) poroszlóra (tanúra) volt szüksége. Váradra rendelte hát Pál papot, a Szent György-templom akkori lelkészét, aki Szent László oltára elõtt szintén Kozma ellen vallott, így Kozmának szabadon kellett bocsátania Dérát, sõt adnia kellett neki egy tinót, négy juhot és nyolc kereszt gabonát, hogy legyen mibõl megtartania a halott évenkénti emlékezetét.
Alig telt el hét esztendõ az elõbbi eset után, és 1241-ben mongol-tatár hordák söpörtek végig Magyarországon, felperzselve mindent és elpusztítva mindenkit, aki az útjukba került. A tatárjárás során elpusztult Józsa prédium is, évtizedekkel késõbb már a nevére sem emlékeztek. A birtokot Mihálylaka néven szervezték újjá a tatárjárás után, s így emlegették az oklevelekben másfél évszázadon át.
A mai Alsójózsától délre, a Tócó partján a 13. században egy Macs (késõbb Hosszúmacs) nevû falu állt. Templomát Szent Mihályról nevezték el. (Romjának maradványai ma is a vasúti sín alatt vannak.) Macson 1219-ben az erdélyi Doboka vár népei laktak. A Tócótól nyugatra fekvõ szántóföldeket terra castri (várföld) néven említik az oklevelek. A tatárjárás után a Várföld már Szabolcs megye része. A történészek írásos adatokból arra következtetnek, hogy Macs falu és Józsa-Szentgyörgy valamikor a tatárjárás elõtt egy birtok lehetett, csak az Árpád-kor vége felé osztották fel. Ezt igazolja a történelmi megyehatár.
Az északi (józsa-szentgyörgyi) rész a Gutkeled nembeliek birtoka lett, a déli (hosszúmacsi) részt pedig IV. László király 1286-ban Debreceni Rofoin ispánnak adományozta hû szolgálataiért. Macs azóta Debrecenhez tartozik.
Forrás: Lévai Béla: Lakóhelyünk - Józsa (Honismereti munkatankönyv)