A Gutkeled nembeli családok közül mindenekelõtt a kisvárdai Várday családdal kell megismerkednünk, amely a 14. század elejétõl a család kihalásáig (1630-ig) - tehát több mint 300 évig! - Szentgyörgy falu földbirtokosa volt. Leányági leszármazottai és azok örökösei pedig (a Nyáryak, Esterházyak, Melithek, Becskyek, Vayak, Jósak, Eördöghök, Elekek, Némethyek, Rózsák) egészen a 19. század második feléig birtokolták e területet.
A Várday-uradalom központja a felsõ-szabolcsi Kisvárda volt. Az 1400-as évek közepén 13 település (2 mezõváros és 11 falu) tartozott az uradalomhoz: Kisvárda mezõváros, Kalonga, Döge, Litke, Mada, Pap, Rozsály, Veresmart és Szentgyörgy mezõváros Szabolcs megyében és Marok, Badaló, Daróc és Gelénes falvak Bereg megyében. Az uradalomban mintegy 610 jobbágycsalád élt, vagyis több mint 3000 ember.
A Várday család név szerint ismert elsõ tagja Mihály volt, aki az 1200-as évek második felében, a tatárjárás után élt. Valószínûleg õ szerezte meg az elpusztult Józsa prédiumot és építette fel nemesi udvarházát, "Mihálylakát" az Úri-halmon, a mai alsójózsai emeletes iskola közelében. Hiába adományozta IV. László király 1285-ben Debreceni Rofoinnak Mihálylakát, és hiába igyekeztek a Zeleméryek is megszerezni a birtokot, az mindvégig a Várdayak kezén maradt. Nem úgy a Tócótól nyugatra fekvõ Szentgyörgy (ma Felsõjózsa)! A tatárjárás után elõbb egy Dorog nevû ember kezére került, és "Kis" Kozma, meg a rokonai csak hosszas pereskedés után tudták visszaszerezni Dorog fiaitól "õsi birtokukat" (1304-1307 között). 1322-ben m ár Mihálylaka is, Szentgyörgy falva is a Várday család tulajdona volt. A környékbeli települések zöme azonban a Debreceni-uradalom része lett.
A Várdayak elég gyakran pénzszûkében voltak, ezért hol ezt, hol azt a birtokukat zálogosították el szomszédos nemes uraknak. Birtokot nemigen adtak el, sõt egymás között sem osztották fel az uradalmat, igyekeztek megõrizni, egy kézben tartani minden vagyonukat.
1322-ben éppen Szentgyörgyöt vetették zálogba Debreceni Dózsa nádor fiainak. Csak egy évre, 80 márkáért. Pénzük persze egy év elmúltával sem volt, hogy a birtokot visszaváltsák. Nem csak 1323-ban, hanem késõbb sem! 1335-ben aztán - összesen 130 márkáért - "végleg lemondtak" Szentgyörgyrõl Dózsa fiai javára. Úgy látszott, hogy Szentgyörgy a Debreceni család birtoka lesz.
1340-ben azonban a kiskor ú Várday Miklós (felnõtt rokonai támogatásával) három egyházi bíróság elõtt eltiltotta édesapját és nagybátyját Szentgyörgy (akkori nevén Egyházasmacs, Egyházasszentgyörgy) eladásától. Szentgyörgy és Mihálylaka a Várday család tulajdona maradt.
Forrás: Lévai Béla: Lakóhelyünk - Józsa (Honismereti munkatankönyv)