Mátyás király uralkodása idején (1458-1490) Magyarország a fénykorát élte. Uralma alatt az ország fejlõdése tovább gyorsult, katonailag megerõsödött, az európai nagyhatalmak sorába emelkedett, a királyi udvar a korabeli európai mûvészet egyik központja lett.
Az ország gyors fejlõdésének, felemelkedésének, többek között az egyes falvak, városok fejlõdése, meggazdagodása volt az alapja. A földrajzi helyzetét tekintve Szentgyörgy sajátos - igen kedvezõ - helyzetben volt.
1. A Szentgyörgy szomszédságában fekvõ két nagy mezõváros - Debrecen és Böszörmény - a királyé és az édesanyjáé, Szilágyi Erzsébeté volt.
2. Szentgyörgy földesura az a Várday István lett, aki a király hatalomra jutását, majd a korona megszerzését is diplomáciailag és karddal is lelkesen támogatta. Ezért a király a legmagasabb pozíciókba juttatta mind az állami, mind az egyházi hivatalokban. Várday Istvánnak így módjában állt a saját birtokait is fejleszteni, a királytól szabadalomleveleket, kiváltságokat szerezni.
Jó tudni, hogy Zelemér falu a 15. században önálló település volt, sem a Hunyadiak, sem a Várdayak uradalmához nem tartozott. (Nem volt Böszörmény része, mint napjainkban Zelemér-puszta és Bodaszõlõ.)
A "szentgyörgyi történet" V. László király idejében, 1453-ban kezdõdött. 1453 legjelentõsebb és egész Délkelet-Európa sorsát évszázadokra meghatározó tragikus eseménye volt, amikor II. Mehmed török szultán hosszú, véres harcok után május 9-én elfoglalta a bizánci birodalom fõvárosát, Konstantinápolyt. A város eleste nemcsak az egykor hatalmas bizánci császárság bukását jelentette, hanem a balkáni és Duna-völgyi népek számára a korábbinál jóval nehezebb korszak kezdetét is, melyben a megállíthatatlanul terjeszkedõ, hódító törökség európai megtelepedését, a török veszély állandósulását már nem lehetett többé figyelmen kívül hagyni. Az ellenség közvetlenül déli határainkat fenyegette.
Ám a baj akkor sem járt egyedül. Magyarország északi és északkeleti megyéit Giskra vezetésével évek óta cseh husziták pusztították. V. László király Hunyadi László horvát bánt (Mátyás bátyját) nevezte ki a husziták ellen indítandó had fõkapitányává. Az ország és a nép sorsa miatt aggódó Hédervári László egri püspök 1453. július 3-án latin nyelvû levelet küldött Várday Miklós Szabolcs megyei fõispánnak (Várday István unokakabátyjának): "Egregio Nicolao de Warada fratri nostro carissimo" (Legkedvesebb fivérünknek, a kiváló Várday Miklósnak): "Kegyelmeteknek nyilvánvalóan tudomása van róla, mennyi gaztettet követnek el naponta a husziták a felvidéki részeken, és mekkora veszedelemben van ez a föld. Haladéktalanul cselekednünk kell, hogy e vidéknek a megvédelmezésére megoldást találjunk."Kéri, hogy a fõembereket, nemeseket hívják össze tanácskozásra. Megfelelõ idõpontot és alkalmas helyet is javasol: 1453. július 15., "villa Machy", vagyis a Várdayak szentgyörgyi (régebbi nevén macsi) udvarháza. "Ismételten kérjük - fejezõdik be a levél -, írásban tájékoztasson bennünket szándékáról, hogy az ügyben intézkedni tudjunk." Nem tudjuk biztosan, hogy valóban összeültek-e az országnagyok (Hédervári László egri püspök, Palóczy László országbíró, Rozgonyi György pozsonyi gróf, ónodi Czudar Simon fõpohárnok és Várday Miklós szabolcsi fõispán) a szentgyörgyi udvarházban. Azt azonban tudjuk, hogy másfél hónappal késõbb V. László király és az ország fõemberei Pozsonyban tárgyaltak "a cseh rablók megfékezésérõl és a török elleni háború lehetõségeirõl."
A középkori Szentgyörgy legjelentõsebb éve: 1458. Hunyadi Mátyást abban az évben választották királlyá, és Szentgyörgy 1458-ban oppidum (mezõváros) lett. A mezõváros falusias jellegû, de már városi kiváltságokkal rendelkezõ település. Többnyire a kereskedelmi utak mentén fekvõ, királyi, egyházi vagy világi nagybirtokos tulajdonában levõ falvakból fejlõdtek ki mezõvárosok. Kialakulásukat nagymértékben elõmozdította a mezõgazdasági árutermelés fejlõdése, a kereskedelem (vásárok tartása). A 15. században többségük már adókedvezménnyel, szabad bíróválasztással rendelkezett, de továbbra is függtek földesuraiktól.

Gusztáv Adolf svéd király ezüst pénze /Klastrom-parti lelet/
Forrás: Lévai Béla: Lakóhelyünk - Józsa (Honismereti munkatankönyv)
