Veréb István: A vil ági zenélés volt a legfõbb hobbim. Az 50-es évek vége felé összeálltunk néhány jó hallású hangszer, valamint zenetanulásra hajlamos barátommal, és autodidakta elkezdtünk zenélni. Innen a 60-as évek elejétõl napjainkig, a Józsán megkötött esküvõkön, rendezvényeken játszottunk. Kedvenc hangszerem a hegedû volt és ma is az.
Eg észen fiatal korom óta járok templomba. Római katolikus vallású vagyok. Rendszeres szentmise látogató voltam és az egyik szentmisén a prédikáción az akkori plébánosunk Szegedi Kálmán atya felhívta a figyelmünket, hogy aki a hívek között látott már fehér-fekete billentyûs orgonát az jelentkezzen. Mindenki rám nézett és azzal bíztattak, hogy "'ha hegedülni tudok az orgonán is tudnom kell játszani".
Az én orgonatudásom az nagyon kevés, kezdetleges volt. Bosák Nándor püspök úr átszervezte 2006-ban a Debrecen területén lévõ plébánia hivatalokat és így új plébánost kapott a józsai Szent Család templom. Én elhatároztam, hogy beiratkozom egy 2006 szeptemberében kezdõdõ 4 éves idõtartamú kántorképzõ iskolába. Ez év május 28-án sikeres vizsgát tettem (elméleti;orgona). Természetesen kaptam egy oklevelet is, amire egy "vén" diák büszke lehet 69 éves fejjel. Ezt a kemény és nehéz tanulási idõszakot segítség nélkül nem tudtam volna véghezvinni! Ez a segítség: a Jóisten irgalma és szeretete, a mostani plébános: Felföldi László atya támogatása, a feleségem önzetlen biztatása, hogy ne adjam fel és csináljam végig. Végül pedig a szorgalmam és a zeneszeretetem.
Az egyh ázzene alapja: szent, mûvészi és a Biblia elemeit tartalmazza. Ezeket úgy lehet minõségileg összerakni, hogy komolyan kell foglalkozni Liszt, Bartók, Kodály és a többi klasszikus tanításokkal. Egy képzett kántor tudása ennél a szint elérésénél kezdõdik és innen végtelen tanulással lehet az Istent és a józsai városrész római katolikus egyházközösséget szent alázattal szolgálni.