Már a Debrecen nyugati határában található vízfolyás meghatározása sem egyszerû, nevezik azt ugyanis pataknak, érnek, folyónak, mocsárnak, lápnak, vízállásnak, és bizonyos mértékig mind igaz is rá – kezdte a Tócó történetérõl szóló elõadását Papp József, Kós Károly-, Csokonai- és Podmaniczky-díjas helytörténeti kutató a Bem téri Méliusz-könyvtárban.
Határként is funkcionál(t)
A szakember elmondta: a Tócó Debrecen józsai városrészétõl északra, a zeleméri rom közelében, szántóföldek között, fûzfákkal benõtt helyen ered. – Már 20 éve Józsán lakom, de eddig még egy olyan nap sem volt, hogy ne láttam volna a Tócóban vizet – jelentette ki a szakember.
Ezután arról beszélt, hogy a Tócó az északról délre folyása közben elválasztja egymástól a homokos és az anyagos fekete földeket, a pataktól nyugatra jó, attól keletre gyengébb minõségû területek találhatók.
Évszázadokon keresztül Hajdú és Szabolcs vármegye határa, sõt az egri érsekség és a váradi püspökség határa is itt húzódott.
Vízimalmok mûködtek rajta
A Tócóról az 1880-as években azt írták, hogy a medre olyan, mint egy nagy folyamé. Manapság csekély a vízmennyisége, de a XIX. század közepén még olyan nagy vízhozammal rendelkezett, hogy vízimalmok mûködtek rajta. A Debrecen és Józsa közötti macsi területet, a Tócó két partját még a XX. század elsõ felében is macsi folyókaszálónak nevezték. Papp József szerint abban, hogy az elsõ, fõként állattenyésztéssel foglalkozó emberek letelepedtek a ma Debrecennek hívott helyen, minden bizonnyal közrejátszott ezen vízfolyás léte is.
Aztán megtudtuk, hogy a Tócó elnevezés valószínûleg a tócsa szóból eredhet, és a debreceni Köntösgát környékérõl származik. Onnan lefelé ezt a vizet Kis- és Nagy-Tócónak nevezték. A mai 4-es úttól délre esõ részét hívták Mogyorós folyásának, de ilyen, olyan csatornának is nevezték régebben.
A folytatásban az is kiderült, manapság nehéz megállapítani, hogy melyik árok lehetett a Tócó eredeti medre, mert a belvíz elvezetése érdekében több árkot is ástak arrafelé. Ezekre vonatkozó városi utasítások a XVI., XVII., XVIII. századból is ránk maradtak, amikor is egyes városrészeket ilyenek kialakítására köteleztek.
Földvár Debrecen határában
– Ahol egyenes a meder, szinte biztosan mesterséges, ásott a nyomvonal – fogalmazott Papp József. Hozzátette: manapság, ha ez ember elmegy a Vezér utcán a Tócóig, és ott észak felé néz, azt láthatja, hogy két medre is van a pataknak, a régi kacskaringós, száraz, és fák nõnek benne.
Papp József arról is beszámolt, hogy régészeti szempontból is érdekes a Tócó, melynek partjáról több lelet is származik, az elsõk egészen a kõkorszakból, de például a réz- és a bronzkorban keletkezett tárgyak, temetkezési helyek is elõkerültek.
A Tócó forrásának közelében, Zelemérnél egy bronzkori földvár nyomai fedezhetõek fel. Minden bizonnyal azt azért építették oda, mert a nagy víz segítette annak védelmét. A Tócóval párhuzamosan halmok (kurgánok) sora is elhelyezkedik, melyeknek eddig csak egy részét kutatták – tette hozzá.
Debrecen híres, nagy hatalmú ura volt
Papp József elmondta: 1316-ban, esetleg 1317-ben Debrecentõl délre, Szepes környékén, a Tócó partján csata zajlott.
Ezt az akkoriban kiskirálynak számító Borsa Kopasz és az oligarchák hatalmának letörésén fáradozó Károly Róbert király híve, Debreceni Dózsa vívta meg egymással. Az ütközetet utóbbi nyerte meg, melynek nyomán a fél ország urává vált. Debreceni (I.) Dózsa valamikor 1291 elõtt született (a pontos dátum nem ismert), és katona, hadvezér volt.
Az interregnum idején Károly Róbert pártjára állt, annak bizalmasa, seregeinek egyik sikeres vezére lett, amiért cserébe egyebek mellett egy idõre megkapta az erdélyi vajda, majd a nádor címet is. A Debrecenben a XIII. századtól a XV. század elejéig birtokos Debreceni család legnevezetesebb tagja. Örökölt és szerzett birtokait Debrecen központtal egyesítette; nádori tisztségével járó feladatait is innen látta el.
Emlékét manapság a Napló-székházának is helyet adó Dósa nádor tér õrzi.
OCS
FORRÁS: https://haon.hu/kozelet/helyi-kozelet/folyobol-lett-szelid-patakunk-a-toco-3854190/