SOKAN MAMAHOTEL-LAKÓKNAK CSÚFOLJÁK AZOKAT A HUSZONÉVESEKET, AKIK A TANULMÁNYAIK BEFEJEZÉSE UTÁN MÉG MINDIG OTTHON LAKNAK. CIKI VAGY CUKI, HOGY EGY FIATAL FELNÕTT MÉG MINDIG NEM TALÁLJA A HELYÉT ÉS A SZÜLEIVEL ÉL? MIT TEHETÜNK, HOGY A LEGJOBBAT HOZZUK KI EGY ILYEN HELYZETBÕL?
Már elmúlt 27 éves az átlagos magyar, amikor elköltözik a szüleitõl - derül ki az Eurostat 2018-as összesítésébõl. A 27,4 éves magyarországi átlag nem is kirívó európai szinten: az átlagos európai 26 éves, amikor külön költözik. Ez persze nagyon különbözik a mostani nagyszülõk generációjától, amelynek tagjai már jellemzõen a húszas éveik elején alapítottak családot,
Ha belegondolunk, a mamahotel jelenség kialakulása teljesen logikus - lakást vásárolni nem könnyû, és az otthonlakó fiatal felnõttek a helyzet ellenére szeretnének az önállóság útján járni, önálló döntéseket hozni. Ebben az életszakaszban az élet - pestiesen szólva - ezerrel zajlik, és a szülõknek nem egyszerû ilyenkor okosan támogatni gyermeküket. Mégis van azonban néhány aranyszabály, amit szülõként érdemes szem elõtt tartanunk.
1. Ne féltsük agyon
A túlféltés minden korban problémát okozhat, de a második iksz után ez egyre kellemetlenebb. Ezeknek a fiatal felnõtteknek nehéz elköltözni otthonról mindaddig, míg gyerekként kezelik õket, miközben már közelebb vannak a harminchoz, mint a húszhoz. A fiatalok önbecsülését is letöri, ha a szüleik látszólag nem hisznek abban, hogy õk valaha is képesek lesznek az önálló életre.
2. Legyünk empatikusak
A szülõk részérõl mindig szükség van empátiára, de ebben az életszakaszban kiemelkedõen, hogy a változó idõk nehézségeit megértsék, és így viszonyuljanak a gyerekeik életéhez. Az önállóvá válás nem egyszerû, éppen ezért nem elvárható, hogy a fiatal mindent oldjon meg magának. Támogatni kell az útkeresésben, hiszen a mintát, hogyan boldoguljon egyedül az életben, a családtól és legfõképp aszúiéitól kapja.
3. Kiszolgálás helyett felkészítés
Hogy is lehetne elvárni egy huszonévestõl az önállósodást, ha úgy él otthon, hogy mindent megkap, ami a kényelméhez kell? Persze a szülõk sokszor fejezik ki a szeretetüket úgy, hogy reggelit készítenek, pénzzel támogatnak, vagy épp szobát takarítnak. Azonban ha egy szülõ nem enged teret a fiatalnak, akkor az nem is fogja átérezni a felelõsséget, nem fog megtanulni olyan mechanizmusokat, amik segítségére lehetnek majd az önálló életben.
4. Bízzunk benne
Annak ellenére, hogy a fiatal még otthon lakik, szülõként ne gondoljuk azt, hogy mindenben kompetensek vagyunk, és ne adjunk neki tanácsot olyan területen, amihez nem értünk. Például semmiképp se mondjuk meg a gyereknek, hogy hol dolgozzon, csak azért mert a rádióban azt hallottuk, milyen menõ egy mobilapplikációkat fejlesztõ startupnál vagy egy SSC-nél elhelyezkedni. Bízzunk benne, hogy õ maga tudja a legjobban, hogy mit szeretne, és ebben támogassuk.
5. Ne támasszunk irreális elvárásokat
Minden szülõ szeretné, ha gyermeke kiegyensúlyozott, boldog felnõtt lenne. Éppen ezért hagyjunk a gyermeknek idõt arra, hogy megtalálja a maga útját. Ne siettessük, ne helyezzük nyomás alá. Ha bemutatja nekünk a párját, ne kérdezgessük tõle az esküvõ helyszínét és az unokák érkezésének idõpontját. Ha elhelyezkedik végre egy jó munkahelyen, ne akarjuk, hogy rögtön középvezetõ váljon belõle. Tartsuk tiszteletben a saját igényeit, és támogassuk azok megvalósításában.
FORRÁS: NOE levelek 2019. január-február, 310-311 szám