"A LEGFONTOSABB SZEMPONT AZ, HOGY A GYEREK KÉPESSÉGEINEK MEGFELELÕ ISKOLÁT VÁLASSZUNK, NE A LEGNEVESEBBET, VAGY AHOVÁ A SZOMSZÉD GYERMEKE IS JÁR. A TANULÁSI ALAPKÉSZSÉGEKET AZ ALSÓ TAGOZATBAN ALAPOZZUK MEG. AZ ALAPVETÕ KULCSKOMPETENCIÁKAT MÁR EKKOR ELSAJÁTÍTJA A GYERMEK, ÍGY AZ IS¬KOLAVÁLASZTÁS MÁR JÓVAL A KÖZÉPISKOLAI FELVÉTELI ELÕTT AKTUÁLIS. KULCSFON¬TOSSÁGÚ TEHÁT, HOGY A GYERMEK MILYEN ISKOLÁBAN ÉS MÓDSZEREKKEL KEZDI MEG AZ ALAPKÉPESSÉGEK ELSAJÁTÍTÁSÁT. SZܬLÕI SZEMPONTBÓL FONTOS ALAPVETÉS: „AZ TUD JÓL NEVELNI, AKI ISMERI, PONTOSAN ÉRTI GYEREKÉT."
A KÉPESSÉGFEJLESZTÉS IDÕSZAKA AZ 5-10 ÉVES KOR
A tanulási alapkészségek sikeres kialakításához szükséges képességek a gyerekek egy részének már nagycsoportos óvodás korban rendelkezésére állnak. Õket nem kell fejleszteni, sikerrel veszik az akadályokat minden fejlesztés nélkül is. Képességet fejleszteni ott kell, ahol a képességek szintjén hiányzik valami ahhoz, hogy az iskolai tanórákon „összeálljanak" a tanulási alapkészségek. Ezt sajnos az óvodai iskolaérettségi vizsgálatok (szélsõséges eseteket leszámítva) nem mutatják meg, iskolai elakadások (pl, „tessék otthon gyakorolni a gyerekkel") árulkodnak róluk. Megfelelõ diagnosztikai eszközökkel ezek az elakadások öt-hat éves korban (még mielõtt a gyerek megtapasztalná, hogy nem megy neki valami) pontosan kimutathatók. A képességbeli, részképességbeli elakadások egy része óvodás, kisiskolás korban fejlesztésre jól reagál. Felsõ tagozatos gyerekeknél a fejlesztések már sokkal gyengébb hatásfokúak. A képességfejlesztés legfontosabb idõszaka tehát 5-10 éves kor között van.
ALSÓ TAGOZATBAN A TANULÁSI ALAPKÉSZSÉGEK ELSAJÁTÍTÁSA A CÉL
Az alsó tagozat legfontosabb feladata az, hogy a gyerek tanulási alapkészségeit kialakítsa. A készségek tanult automatikusan, könnyedén lefutó sémák, amelyek lehetõvé teszik a késõbbiekben a tananyag megértését és elsajátítását. Ezt szokták tévesen úgy hívni: megtanítani a gyerekeket tanulni. Valójában maroknyi, kiemelten fontos rutin (automatikusan lefutó séma) elsajátításáról beszélünk: azok a gyerekek, akik ezekkel a készségekkel és legalább átlagos mentális képességekkel rendelkeznek, könnyedén veszik a felsõ tagozatot és a gimnáziumot. Ötödik osztálytól a NAT a következõ tanulási alapkészségeket tekinti alapértelmezetten meglévõnek: technikailag könnyed, jó tempójú és értõ olvasás, hallott és olvasott instrukciók könnyed megértése, jó tempójú, olvasható és helyes írás, a gondolatok pontos megfogalmazásának képessége akár összetett mondatokban, szóban és írásban, a matematikai alapmûveletek és átváltások gyors, pontos futtatása különösebb erõfeszítés, gondolkodás nélkül. Jól látható, hogy a központi írásbeli felvételik is nagyrészt e készségek színvonalát mérik fel.
A sikeres tanulás szempontjából minden egyéb alsó tagozatos terhelés csak felesleges ballaszt, ami sokszor túlterheli a gyereket és az alapkészségek kialakításának rovására megy. Az alapkészségek sikeres elsajátítása nagyrészt a gyerek iskolába lépéskor meglévõ képességeinek, részképességeinek függvénye. Az iskola ezeket a képességeket nem látja, a gyerekek értékelésébõl, jegyeibõl szerencsés esetben csak annyi derül ki, hogy az alapkészségeket különbözõ színvonalon sikerül elsajátítaniuk: az országos és nemzetközi kompetenciamérések egyaránt azt mutatják, hogy a felsõ tagozatos gyerekek egy része
nem érti, amit olvas, nem érti a feladatokat, nem tudja a gondolatait adekváltan megfogalmazni, és nem tud egyszerû gyakorlati matematikai problémákat megoldani.
FELSÕ TAGOZATBAN A TERHELÉSI SZINTRE KELL FIGYELNI
Megfelelõ szinten olvasó, értõ, fogalmazó, számoló gyereknél nincs fejlesztendõ képesség, Tanulási stratégiákat, idõgazdálkodást, kritikus gondolkodást, elakadásokat kompenzáló stratégiákat még lehet tanítani felsõs és gimnazista gyerekeknek, ezzel sokat ártani nem lehet. Itt már sokkal inkább a gyerekben meglévõ képességekhez, készségekhez illeszkedõ terhelési szintet kell okosan megválasztani. Ezen a téren a középiskolai felvételik viszonylag jól szét tudják válogatni a gyerekeket.
MIBEN MÁS A MAI GYERMEK A KORÁBBI GENERÁCIÓKHOZ KÉPEST?
Aki a hetvenes-nyolcvanas években volt gyerek, annak a dolgokat vizuális eszközök hiányában nagyrészt hallott-olvasott forrásból kellett megértenie. Ez a generáció jellemzõen megkérdez valakit vagy elolvas valamit, ha információra van szüksége. A rendszerváltás utáni idõszakban felnõtt gyerekek már sokkal erõsebben támaszkodnak vizuális csatornákra. Elõbb néznek meg a Youtube-on egy videót, mint hogy felüssenek egy könyvet vagy internetes keresõt használjanak. Ez a felszínen megértési könnyebbséget jelent számukra, de sok minden van, ami nem érthetõ meg képekbõl, videókból: elvont fogalmak, komplex nyelvi szerkezetek megértése nélkül nem látnak a dolgok mélyére. Fontos feladata lenne az oktatásnak, hogy megtalálja az arany középutat: biztosítson vizuális eszközöket a könnyebb megértés érdekében, de tegye lehetõvé a mélyebb megértést is a nyelvi csatornák erõsítésével.
MILYEN MÓDSZEREKKEL ÉRDEMES VELÜK FOGLALKOZNI?
Mindenképpen figyelni kell, hogy a gyerekek mivel foglalkoznak maguktól. Spontán tevékenységeik, érdeklõdésük, kíváncsiságuk ismeretében, megtalálhatóak azok a pontok, amelyeknél fogva a figyelmük felkelthetõ, és megtalálható a csatorna, amin keresztül el lehet jutni hozzájuk. Ez, természetesen, legtöbbször nagyon távol áll attól, ami ma az iskolában a legjellemzõbb: „olvasd el, tanuld meg!". A tananyag és a taneszközök elavultsága a mai gyerekek nagy részébõl teljes érdektelenséget vált ki. Pedagógiai véna, kreativitás, elhivatottság kell ahhoz, hogy a tananyagot a gyerekek számára vonzóvá, kívánatossá tegyük.
A NYELVTANULÁS FONTOS ELEME A DÖNTÉSNEK
Nem igaz, sõt, igen veszélyes tévhit, hogy idegen nyelvet minél hamarabb kell elkezdeni tanulni. A gyerekek egy részénél a korán rájuk erõltetett idegen nyelvû írás-olvasás az anyanyelvi tanulási alapkészségek rovására megy. Fiatal felnõttkorig sokféle úton-módon eljuthat valaki a színvonalas nyelvtudásig. Ennek egyik formája a nyelvi elõkészítõ osztály, de mindenképpen érdemes fontolóra venni iskolán kívüli lehetõségeket is (nyelviskola, magántanár, külföldi tanulmányút). A gyerekek egy részére a hagyományos iskolai nyelvoktatásban (tankönyv, lecke, szódolgozat) is ráragad valamennyi nyelvtudás, de ahogy az anyanyelvünket sem így, hanem kommunikáció útján tanuljuk meg, a legtöbb gyerek könnyebben tanul idegen nyelvet is kommunikáció útján. Fõleg angol nyelvbõl sok minden ragad a gyerekekre az in-ternetrõl, a sorozatokbõl: a megértést sokban elõreviszi az angol nyelvû tartalmak fogyasztása, de semmiképpen ne várjuk tõle, hogy a gyerek kommunikálni és beszélni is képes lesz tõlük, Jó hatásfokkal használhatóak az interaktív nyelvtanító szoftverek; rájuk lehet kattanni, mint egy játékra, de mellette beszéltetik is a gyereket.
MENNYIT ÁRTUNK A SZÜLÕI NYOMÁSSAL?
A pszichológia nem ismeri a lustaság fogalmát. A gyerek, akivel erõlködni kell, hogy tanuljon, legtöbbször nehezen tanul, nem sikeres, önbizalomhiányos, nem érzi, hogy érdemes energiát mozgósítania, vagy éppen teljesen kimerült az iskolában. Mindenképpen érdemes tisztán látni, mielõtt elvárásokat fogalmazunk meg a gyerekkel szemben. A gyerekben tartós pszichés sérülést okozhat a kritikus, hegyibeszédekkel, riogatással, ordibálással és büntetéssel motiválni próbáló szülõ. A gyerek tanulási képességei, elakadásai legtöbbször nem láthatók kívülrõl, a gyerek nem tehet róluk. Szülõként elsõsorban segíteni, és nem riogatni, fenyegetni, kritizálni kell a gyereket. Segíteni pedig csak akkor tudunk a gyereknek, ha értjük, hogy miben, hol, és milyen mértékû az elakadása.
MÉRJÜK FEL OBJEKTÍVEN A GYEREKEK TELJESÍTMÉNYÉT!
A gyerekek tanulási képességei objektív eszközökkel felmérhetõk. Az tud jól nevelni, aki ismeri, pontosan érti a gyerekét. Szülõi magatartásunkat minél inkább hiedelmeink, elõfeltevéseink, hozott mintáink vezérlik, annál nagyobb eséllyel leszünk kudarcosak a gyerekünkéi. Minél jobban értjük õt, annál pontosabban tudjuk hozzá illeszteni az elvárásainkat, segítõ vagy éppen noszogató magatartásunkat.
A DÖNTÉSI PONT: AZ ISKOLAVÁLASZTÁS
Az iskolaválasztás tekintetében a gyerek számára legjobb az, ha a választás középpontjában az õ terhelhetõsége, tanulás iránti elkötelezettsége, képességeinek és energiáinak pontos ismerete áll. A praktikus szempontok (közelség, egy helyre járjon az összes) mellett oda kell figyelni a gyerek egyéni tulajdonságaira, képességeire is. Sem a túl-, sem az alulterhelt gyerek nem érzi jól magát a bõrében, nem fejlõdik optimálisan.
MIBEN SEGÍT A NAGY KÉP?
A Nagy Kép egy olyan diagnosztikai-tanácsadási eljárás, amelynek célja, hogy megértse és a szülõ számára érthetõvé tegye a gyerek tanulási képességeinek, motivációs mûködésének összefüggéseit. Mik a gyerek erõsségei, gyengéi, mennyire terhelhetõ, milyen iskolát célszerû választani neki, profitálhat-e fejlesztésbõl, mit várhatunk el tõle, és mi az, amiben inkább segíteni érdemes neki? Hogyan motiválható, miért szeret, vagy éppen utál tantárgyakat, miben kössük az ebet a karóhoz és mit érdemes elengedni? Ezek a leggyakoribb kérdések, melyekkel megkeresnek minket. 5-17 éves korig tudunk a szülõ számára tanácsokat, differenciált képet adni gyermekérõl.
SZÛCS IMRE LÓRÁNT tanácsadó szakpszichológus, a Nagy Kép Képességdiagnosztikai Központvezetõje https://www.facebook.com/nagykep/
FORRÁS: NOE levelek 2019. június-július 315-316.