Interjúalanyom nem ismeretlen a józsaiak elõtt, hiszen számos helyi közösségi rendezvényen fellépett már, és a tévébõl is ismerõs lehet sokaknak. Mosolygós arcára, legényesre pödört bajszára nehéz nem emlékezni. Õ Majer Tamás, a Debreceni Hajdú Néptáncegyüttes néptánc-pedagógusa, és egy ideje tánckarvezetõje, aki idõnként võfélykedik is hagyományos esküvõkön.
-Mikor, milyen indíttatásból került kapcsolatba a néptánccal?
-A nõvérem kezdte hamarabb, de engem sokáig nem érdekelt a néptánc. Nem is szerettem a fellépéseire járni. Úgy kilenc éves lehettem, amikor egyszer ketten voltunk otthon, õ videók segítségével gyakorolt, és én is megnéztem vele néhány videót. Elsõ látásra annyira megtetszett, hogy aznap este már el is döntöttem, hogy ezzel szeretnék foglalkozni. Szeptemberben kezdtem, és áprilisban már meg is nyertem az elsõ versenyemet Szavason. Iskolaváltáskor már célzottan olyan intézményt kerestünk, ahol van néptánc oktatás. Ilyen elõzmények után végeztem el Budapesten a Táncmûvészeti Egyetemet.
-Azóta többször is láthattuk a televízió Fölszállott a páva címû mûsorában egyéni versenyzõként és a táncegyüttessel is. Beszélne errõl bõvebben?
-Elõször 2012-ben szerepeltem a tévés versenyen, akkor egyéni indulóként. 2017-ben a Hajdú Néptáncegyüttessel léptünk fel. Mivel mindkét szereplés nagyon sikeres volt, ezért meghívást kaptunk a döntõk döntõjére 2018-ban. Az az érdekes helyzet adódott, hogy egyéni versenyzõként és a csoporttal is szerepelhettem.
-Van-e különbség az élõ fellépés és a tévés szereplés között?
-Mindkettõ elõtt van némi feszültség bennem, de a tévés fellépés elõtt egy kicsivel több. Az fárasztóbb, mert több a próba, és mellette videófelvétel, interjúk adása, nehezebb a koncentrálás a produkcióra. Amikor csak egy szûkebb közönség elõtt, vagy egy rendezvényen lépünk fel, tudom, hogy azok vannak a nézõtéren, akiket érdekel a néptánc. A tévés fellépést sokkal szélesebb közönség figyeli, és azokat is meg kell nyerni, akiktõl távolabb áll ez a mûfaj.
-Ha már a nézõkrõl volt szó: milyennek találja a józsai közönséget?
-Nagyon nyitottak, befogadók, korosztályra való tekintet nélkül. Nyáron a néptánc tábor vendégei voltunk a Szeredás együttessel a Józsai Közösségi Házban, és a legkisebbek is nagyon élvezték, de ugyanilyen elismerést kapunk a közösségi rendezvényeken vagy a nyugdíjas klubokban való fellépéseken is. Mindig szívesen jövünk ide, mert sokan érdeklõdnek a népi kultúra iránt a legkisebbektõl a legidõsebbekig.
-És általánosságban mi a véleménye a józsaiakról és Józsáról?
-Nagyon fejlõdõ városrész, az itt lakók minõségi szolgáltatásokat, kulturális lehetõségeket igényelnek.
Nemcsak a fellépések alkalmával látogatok el ide, mert a Hajdúban sok józsai tag is van, hanem baráti összejövetelekre is gyakran jövök. Látom, hogy napról napra bõvül Józsa lakossága, és szükség van a folyamatos fejlesztésekre. Minél többször járok itt, annál jobban megszeretem. Nemrég megtekintettem a felújított Alsójózsai Kerekerdõ Óvodát. Talán kevesen tudják, de én a Vojtina Bábszínházban is dolgozom, és amikor beléptem az épületbe, és végigjártam, olyan érzésem volt, mintha egy mesevilágba léptem volna be. Tágas terek, a színek, a hangulat magával ragadott.
-Legközelebb mikor lépnek fel Józsán?
-Az októberi szüreti napon biztosan itt leszünk, de meghívást kaptunk a szépkorúak köszöntésére is az idõsek hónapja alkalmából. Bármikor szívesen jövünk az ilyen nyitott és kultúrát szeretõ emberek közé.