Életútja:
1918. július 31-én Budapesten született. Elemi iskoláját Pilisen a Római Katolikus Népiskolában végezte. 1938. szeptember 8-án belépett a Domonkos rendbe. Novicius évét 1939-ben Szombathelyen töltötte. 1939. szeptember 9-én tett rendi fogadalmat, majd 1940-1947 között a rendi fõiskolán tanult Budapesten. 1942. október 23-án tett örök fogadalmat. 1944. április 10-én Budapesten szentelték áldozópappá. 1948-ban sekrestyeigazgató és segédlelkész Szombathelyen, majd 1949-ben Debrecenben a Szent László templomban volt segédlelkész és hitoktató.
1950-1990 között Józsán a Szent Család templomban szolgált plébánosként.
1990-ben betegsége miatt nyugdíjba vonult és papi otthonba költözött.
1994-ben Józsán a Szent Család templomban tartotta meg aranymiséjét.
Szentségekkel megerõsítve 1999. január 10-én tért meg örök hazájába Nyíregyházán.
A nyíregyházi Északi Temetõ papi parcellájában helyezték örök nyugalomra.
† P. Fazakas Gyula Vince O.P.
1918-1999
Abban az idõben Józsa önálló lelkészség volt. Feladatát nehéz körülmények között kezdte. Nem volt plébánia, ahol lakhatott volna, ezért egy helyi családhoz költözött albérletbe. Nagyon egyszerû, szegényes körülmények között élt, leginkább adományokból tartotta fenn magát. 1958-ban épült fel a plébánia épülete, amit õ építtetett. Hosszú szolgálati ideje alatt a templomot is többször renováltatta. A munkálatok jórészt társadalmi munkában folytak. 1976-77-ben a lelkészlakot és a templomot is felújíttatta.
A híveket úgy fogta össze, mint egy nagycsaládot. Nagyon szerette a gyermekeket és az idõseket. A gyermekek hitoktatása, elsõ áldozásra való felkészítése mellett mindig jutott ideje az öregekre, betegekre is, akiket rendszeresen látogatott otthonukban és a kórházban. Gyakran tett családlátogatásokat. Vasárnap délelõttönként kétszer misézett. Mindig õszinte szívvel prédikált, magával ragadva a híveket. Ünnepi szentmiséi gyönyörûek voltak, ezek közül is a legszebbek a karácsonyi éjféli prédikációi. Ilyenkor annyi ember gyûlt össze, hogy nem fértek be a templomba. Kint a templomkertben is álltak. Hittanórái élményszerûek voltak. Bibliai történeteivel egy meseszerû világba röpítette kis „tanítványait”.
Nehéz idõkben volt Istennek és az Egyháznak hû szolgája, de mindig bátran hirdette az igét. A híveket hitük õszinte megvallására, a fiatalokat a szentségi házasságra biztatta. Körmenetet szervezett, kivitte az Oltáriszentséget az utcára, és bátorította a mögötte haladó embereket.
Józsai szolgálata alatt sokszor helyettesített Hajdúböszörményben, ahol többször tartott lelkigyakorlatot is. Itt egy ádventi lelkigyakorlaton tanácsként a nagy Mária tisztelõ Szent Bernát gondolatait adta közre, és ezt kb. 80-100 példányban osztotta ki a jelenlévõknek. Ez volt a lapon: „A veszedelmek, a szorongatás, a kétségek közepette gondolj Máriára, hívd segítségül Máriát. Az õ neve ne távozzék szádból, ne távozzék szívedbõl, s hogy megnyerjed imája hathatós segélyét, ne hagyd el élete példáját. Ha õt követed el nem tántorodhatsz. Ha õt kéred, nem eshetsz kétségbe. Ha õrá gondolsz, meg nem tévedhetsz. Ha õ kézen fog össze nem roskadhatsz. Ha õ oltalmaz nincs mit félned. Ha õ a vezetõd, el nem lankadhatsz. Ha õ kegyes irántad, végül célhoz érsz, és így magadon fogod tapasztalni, mily méltán mondatott: „És a szûz neve Mária”, mert csillag, valóban égbevezetõ csillag az õ neve. Ehhez tartsd hát magad, és élni fogsz!”
Köztudott volt, hogy mennyire tisztelte a Boldogságos Szûzanyát és Szent Józsefet. Évente megfelelõ készülettel újra és újra felajánlotta az egyházközséget Szent István elsõ magyar királyunk lelkületével, a Szûzanya oltalmába.
Nagy készülettel és hálaadással mutatta be aranymiséjét Józsán, ahol az ünnepélyes áldás után még ezt mondta: „A mai napunk fõ gondolata a hálaadás az ötven esztendõ ajándékáért. De mivel Szent Ágoston szerint az ember Isten koldusa, a kérésrõl sem feledkezhetünk meg. Kérésem pedig az, hogy Jézus Krisztus ajándékozzon hû, fiatal papokat és sokat szenvedett magyar népünkre jobb napok virradjanak.” És ezzel végleg elbúcsúzott szeretett híveitõl és kis templomától.
Vince atyának nem volt átlagos gyermekkora. Édesanyját korán elveszítette, nevelõ szülei voltak, de szeretetben nõtt fel. Nénje nevelte, akinek egész életében hálás volt ezért, és akivel élete végéig jó kapcsolatot ápolt. Az édesanyja még a szíve alatt hordta, amikor megtudta, hogy halálos beteg. Elment Máriaremetére, ahol a Szûzanya anyai oltalmába ajánlotta születendõ gyermekét, és kérte, hogy védje és irányítsa sorsát. Isten meghallgatta az édesanya imáit, és fiából pap lett.
Születésétõl fogva élt benne az édesanyjától örökölt õsi katolikus Mária tisztelet, amely egész életét áthatotta. A Szûzanyába vetetett hite adott neki örömet és reményt küzdelmes, hitvalló életútján.
Különleges, Istentõl kapott karizmája volt, amit az egész közösségünk javára tudott fordítani. Józsa egyháztörténetének meghatározó személyisége volt, egy igazi atya. Hálával emlékezünk rá. Szeretettel és tisztelettel õrizzük emlékét.
Szabóné Nagy Tünde Erzsébet
Legyen áldott az emléke,
és jutalma örök jutalom Isten Országában,
mindazokkal együtt,
akikhez a földön Istentõl rendelt küldetése volt!
Szenes József ny. esperes, plébános
Hajdúböszörménybõl