A világ tíz legjobb zenekara között számon tartott Budapesti Fesztiválzenekar több, mint harmincéves múltjával kivívta azt a szakmai elismerést, hogy „hazajár” a világ legnagyobb koncerttermeibe. A zenekar vezetése mégis fontosnak tartja, hogy muzsikájuk a hazai közönség számára is mindenhol elérhetõ legyen, ezért évadonként három, ún. Közösségi Hét keretében iskolákban, otthonokban, zsinagógákban és templomokban koncerteznek. 2018-ban a három templomi helyszín egyik állomása a Szent György-templom volt.
A hangverseny kezdete elõtt Tóth László, a templom plébánosa köszöntõjében megtisztelõnek nevezte, hogy a nagymúltú zenekar az alig kétéve felszentelt józsai templomot választotta a koncertsorozat egyik állomásaként: „Köszönjük, hogy a mai estén osztozhatunk hitvallásukban, mely szerint a zene képes különleges kapcsolatot építeni az emberek között és mélyíteni az egységet, a szeretetet. Az Önök hitvallása találkozik a Szent György-templom üzenetével: összegyûjt és egybe kapcsol, közösséget épít. Így ma este a helyszín, a zene és a mûvészek mind egy célt szolgálnak. Köszönjük, hogy ennek mi most részesei lehetünk” – zárta házigazdai bevezetõjét a plébános.
A lutheri teológia szerint Isten igéje a Bibliában mindaddig holt szó, amíg azt nem hirdetik, így lettek az egyházi barokk kantáták - melyek közül ezúttal kettõ hangzott fel a Budapesti Fesztiválzenekar elõadásában - a protestáns istentiszteletek magyarázó elemei. Az egyházi kantáták Bach mûvészetében teljesedtek ki, aki közel kétszáz kantátát komponált, melyek legnagyobb része Lipcsében készült, ahol a zeneszerzõ egyik állandó feladata volt, hogy az igehirdetés témájához illõ kantátát írjon.
A hangverseny elsõ részében felcsendült dialógus-kantátát Bach 1725 karácsonyának második napjára komponálta. A dialógusban Jézus, azaz a basszus és a halálra készülõdõ lélek, azaz a szoprán beszélgetését halljuk a földi életbõl való távozásról, a lutheránus hagyomány szerint az újra találkozás örömünnepeként felfogva azt.
A második részben Bach egyik szólókantátája hangzott el, melyet Bach eredetileg felesége, Anna Magdaléna szoprán hangnemére írt 1726-ban, majd néhány év múlva átírta alt, illetve basszus hangnemre, melyet azóta ebben a formában az egyik legismertebb, megrendítõ szépségû Bach-kantátaként tartanak számon.
Az est folyamán a zenekar fõ hangszerén játszó csembalista rövid magyarázatokkal segítette a jelenlevõket a mûvek értelmezésében. Dinyés Soma bemutatta a barokk zenekar hangszercsoportjait, külön-külön megszólaltatva azokat, köztük egy 1680-ban készült hegedût, mely aktív részese volt a hangversenynek.
A Budapesti Fesztiválzenekar nagy ajándéka volt ez a koncert, melyen a Szent György-templomba ellátogatott hallgatósággal osztották meg a zenében rejlõ szenvedélyt, valóban átadva a zene varázsát és elbûvölve a közönséget.
Papp Erika
Budapesti Fesztiválzenekar Barokk Együttese
Zenekarvezetõ: Midori Seiler
Énekesek: Pasztircsák Polina, Gavodi Zoltán, Csapó József, Tomáš Šelc