Napjainkban sokat hallunk a biogazdálkodásról, organikus gazdálkodásról, de valójában ezek pontos mibenlétét nem sokan ismerik. A Józsai Kertbarát Kör a szakma egyik legismertebb képviselõjét, Rózsa Pétert, a virágoskúti biogazdaság tulajdonosát kérte fel, hogy avassa be a hallgatóságot a biotermesztés világába, ismertesse a különbözõ biotechnikai eljárásokat, irányzatokat.
Az elõadás elsõ mondata sokkoló volt azok számára, akik valaha is próbálkoztak – akár egy zsebkendõnyi területen is – valamilyen haszonnövény termesztésével. Mindenki igyekszik megóvni a veteményét a káros betolakodóktól, és legyõzendõ, megsemmisítendõ ellenségként tekint a hatalmas rágókkal, szívókákkal felszerelt hadseregre, akik támadást indítanak a szépen sarjadó növénykék ellen. Ezzel szemben Rózsa Péter gazda azzal a kijelentéssel kezdte mondandóját, hogy a kártevõket nem kell irtani. Valójában kártevõk nincsenek, mert amit mi kártevõnek minõsítünk, az más élõlények számára létfontosságú táplálék vagy gazdaszervezet, ami a szaporodásukhoz nélkülözhetetlen.
A kártevõkkel kapcsolatos felfogás alapján tehetünk különbséget bio és bio között. Vannak olyan biogazdaságok, ahol továbbra is igyekszenek megszabadulni a kártevõktõl, de elpusztításukhoz nem kémiai vegyszereket, hanem természetes anyagokat – ásványokat, növényfõzeteket – használnak. Rózsa Péter életrajzi vonatkozású, vidám történetekkel szemléltetve mutatta be, hogyan jutott el ettõl a szemléletmódtól az organikus gazdálkodásig. Beszélt a természet, az élõvilág egyensúlyáról, és az ember szerepérõl ebben az egyensúlyban. Minden beavatkozás – akár vegyszerekkel, akár természetes anyagokkal történik –megsérti a természet rendjét, ami az egyensúly felbomlásához vezet. Ez nemcsak a kártevõnek vélt állatokra, hanem a gyomnövényekre is vonatkozik. Mindegyiknek helye van a táplálékláncban, helye van az élõ kultúrában. Az organikus gazdálkodás nem egy új növénytermesztési technológia, hanem a természet törvényeit tiszteletben tartó, azokkal együttmûködõ biológiai rendszer fenntartása, egy életszemlélet, ami nemcsak minõségi élelmiszert jelent, hanem minõségi életet is.
A biogazda, aki már nemcsak növénytermesztéssel, hanem õshonos állatok tenyésztésével is foglalkozik, kiemelte a nevelés fontosságát. A fejlõdést, a jövõt az szolgálná leginkább, ha a fiatalok megismerkednének az organikus életszemlélettel, a sok tudományos ismeret helyett többet tanulnának a természet mûködési rendjérõl, digitális eszközök használata helyett megismerkednének a földmûveléssel, az állattenyésztéssel. Mára már bizonyított tény, hogy a tömegesen, nagyüzemi módszerekkel termelt élelmiszerek tápanyag- és vitamintartalma nagyon alacsony, a mûtrágyázás miatt magas viszont a káliumtartalma, ami súlyos betegségekhez vezet. Átgondolandó, hogy érdemes-e „könnyû” munkával, az íróasztal mellett pénzt keresni, hogy azon egészségtelen élelmiszert vegyünk, vagy inkább adjuk fel a kényelmet, és magunk termeljük meg a házikertben a zöldség- és gyümölcsféléket.
Szó volt még a téli zöldségfélékrõl is. A piacon kapható friss paradicsom, paprika, uborka helyett inkább a különbözõ tartósítási eljárásokkal készült befõtteket, savanyúságokat ajánlotta. A nyáron leszedett gyümölcsök, zöldségek természetes körülmények között érnek meg, sokkal több a tápanyag értékük. A mesterséges fénynél, fólia alatt és tápoldatban termelt zöldségek csak külalakjukban hasonlítanak az eredetihez, sem ízük, sem beltartalmi értékük nincs.
Az este fõ tanulsága: a biotermesztés nagyon egyszerû, de nagyon nehéz. Egyszerûségét a természet önfenntartó rendje adja, nehézsége pedig abban áll, hogy a gondolkodásunkkal, tevékenységünkkel ráhangolódjunk erre a rendre, és ne megváltoztatni akarjuk azt. Az elsõ lépések után magunk is tapasztaljuk majd, hogy a természetben semmi sem felesleges, mindennek megvan a maga szerepe az egyensúly fenntartásában, és az embernek az a dolga, hogy megõrizze ezt az egyensúlyt.