A régi szokás szerint a kiszebáb készítésében a faluközösség apraja-nagyja részt vett. A gyerekek ócska ruhákat tömtek ki szalmával –ez lett a kiszebáb. Ezután gondûzõ cédulákat készítettek: kis papírdarabokra felírták, hogy ki milyen bajtól, gondtól szeretne megszabadulni, majd ezeket a kisze ruhájára tûzték, hogy a kiszebábbal azok is elégjenek. Ezután különbözõ zajkelõ eszközöket készítettek, és dobszóval, kereplõvel, dudákkal kísérték a kiszebábot a település fõterére. Közben, élükön egy kikiáltóval, télûzõ, gonoszûzõ rigmusokat kántáltak, pl. „Haj, kisze haj, kivisszük a betegséget, behozzuk az egészséget, haj, kisze, haj!” A téren a kiszebábot meggyújtották, és elhamvadásáig a felnõttek és a gyerekek tavaszköszöntõ versikéket mondtak, és énekeltek.
