Ünnepi beszédében Tóth László plébános felidézte a jelenkori templom Árpád-kori elõdjének történetét. Kiemelte, hogy sokan keresik fel a Szent György-templomot, mert híre lett az országban. Egyre többen vannak, akik itt keresztelkednek, házasságot kötnek, szentségekhez járulnak: „A mi feladatunk, akik ajándékba kaptuk ezt a templomot, hogy láthatóvá tegyük azt embertársaink számára. Igazán láthatóvá pedig akkor válik egy templom, ha nekünk, híveknek, akik az élõ kövei vagyunk, a mi életünk is világít, mint fény a sötétben. Mert ennek a templomnak a fényébõl táplálkozik ez a közösség, és az innen kapott fényt adja tovább.”
Majd a plébános a templomot építtetõ Felföldi László atya gondolatait idézte, aki kijelölte egykori egyházközsége számára az utat, amelyen tovább kell haladni, és amelyen itt van velünk Krisztus, aki nélkül nem lehet keresztény közösséget építeni: „Nem arra kell várni, hogy benyissanak az emberek a templomba, hanem elõbb nekünk, híveknek kell elvinnünk az innen kapott fényt, hogy megmutassuk az embereknek, hogy Krisztus itt van közöttünk. Hogy akik keresik Isten szavát, szeretetünk által eljussanak hozzá és keresztény közösségre találjanak bennünk és a mi közösségünkben.”
A szentmise után az emlékezés hittanos gyermekek szavalatával, fotóvetítéssel, dr. Bedõ Zoltán, az egyházközség világi elnökének visszaemlékezésével, majd a Szent György-zenekar ünnepi mûsorával és agapéval zárult.
-PE-