„Egy istenarc van eltemetve bennem,
Néha magamban látom, néha másban”
Reményik Sándor e szavaival nyitotta meg Felföldi László atya Kovács Ágnes fotókiállítását április 22-én. A bemutatott képek legnagyobb része idõs emberek portréit ábrázolja. A fotók nem az idõs emberek hétköznapjait ábrázolják dokumentumszerûen, hanem üzenetet közvetítenek a nézõ felé: a lelki gazdagság, a belsõ béke üzenetét.
A kiállítás „A csend hangja” címet kapta. A bemutatott képek csendre intenek, hogy a megszületõ csendben megszólalhasson bennünk is a béke, az élet kiteljesedésének üzenete. Ahogy Kovács Ágnes megfogalmazta a megnyitó ünnepségen mûvészi hitvallását: õ a lélek mélységélességére fókuszál. Üzenetet közvetít, s aki nyitott rá, felismerve saját belsõ végtelenjét, találkozik a másik ember végtelenjével, aki a fényképrõl tekint rá.
A kiállított portrék sorát kiegészíti egy-egy õszi fotó is. A természet õsszel a legszínesebb, s ez a színgazdagság azt üzeni számunkra, hogy az emberi élet õsze, az idõskor sem dráma, hanem a lelki gazdagság, a beteljesedett élet derûs békéje. Ez a titok az, amirõl a belsõ csend mesél. A képeket Thomas Merton, trappista szerzetes csend ihlette gondolatai egészítik ki. Ezek az idézetek vezetik a nézõt a belsõ béke felé, kimondva a végsõ igazságot: nem mi visszük a keresztet, hanem a kereszt visz minket …az örökkévaló mindenségbe.
A kiállítás május 22-ig látogatható a Józsai Közösségi Ház galériájában hétköznapokon 10-tõl 19 óráig, szombatonként 9-tõl 13 óráig.