A gyermek legjobb ismerõje és szakértõje a szülõ!
Az elsõ 6 év meghatározó a gyermek személyiségfejlõdésében. A szülõ gondos, odafigyelõ neveléssel biztosítja gyermeke számára azokat a feltételeket, melyek szükségesek kiegyensúlyozott fejlõdéséhez. Olyan ez, mint a jó kertész munkája. Az elültetett magot jó táptalajba helyezi. Locsolja rendszeresen, gondoskodik megfelelõ fényrõl és hõmérsékletrõl. A kihajtott növényt dédelgeti, figyel rá. Vadhajtásait lecsipkedi. Így érheti el, hogy a lehetõ legjobbat kihozza a növénykéjébõl. Igen sok hatás éri a gyermeket már ez alatt a néhány év alatt is. Szerencsés esetben a szülõk töltik a legtöbb idõt gyermekükkel, így õk ismerik legjobban. Tudják mikor kezdett el mászni, mikor állt fel, mikor kezdett el beszélni. Ismerik fejlõdése ütemét, nehézségeit, elakadásait.
Elfogadó szeretet
Minden szülõben él egy kép arról milyen gyereket szeretne. Ez a vágyott kép az estek többségében nem egyezik meg a valósággal. Nem olyan a gyermekünk, amilyenre vágytunk. Ráadásul a környezet is véleményezi, rosszabb esetben megbélyegzi. Minõsítik a szülõt is, mely alááshatja önbecsülését. Ha elfogadjuk gyermekünket olyannak, amilyen, érzelmileg biztonságban érzi magát. Ilyenkor szárnyal, motivált és lelkes. Ez a lehetõ legjobb táptalaj ahhoz, hogy megvalósíthassa önmagát.
Meg nem valósított álmok
A szülõk olykor saját elszalasztott vágyaikat, akaratlanul is, a gyermekükön keresztül szeretnék megvalósítani, bizonyítani akarnak. Ezért - legjobb szándékkal - ráerõltetnek olyan dolgokat, tevékenységeket, melyekrõl úgy gondolják, hogy jó lesz gyermeküknek. Ilyenkor külön órák tömkelege vár a gyermekre. Egyiket-másikat még élvezi is egy ideig, fõleg akkor, ha ezért a szülõtõl elismerést és elfogadást kap. A gyermekekben nagyon nagy a tekintélyszemély felé a megfelelési vágy. Ezért hajlandó azt tenni, amit elvárnak tõle. Ez mindaddig helyén való, míg nem akadályozza személyes fejlõdését.
Akkor viszont felmerül az a kérdés, hogy mikor ismerheti meg önmagát és milyen tevékenységen keresztül?
A megoldás kulcsa a játék!
A gyermek fõ tevékenységi formája a játék. Ezen keresztül szerez ismereteket a külvilágról és saját magáról. Elsajátít olyan képességeket és készségeket, melyek az iskolaérettséghez szükségesek. Azoknak a szülõknek nem kell aggódniuk az iskolakezdés miatt, akiknek gyermeke jót és jól játszott, mert a játék során észrevétlenül tanult.
- A gyurmázás, rajzolás, vagdosás, tépés örömteli módon segíti a gyerekek kezének ügyesedését. A játék megfogása, a gyöngyfûzés, társasjátéknál a bábu hüvelyk- és mutatóujjal történõ csippentõ fogása már a ceruzafogás elõkészítését segíti. Ki gondol ilyenkor arra, hogy a gyermek finommotorikája és a szem-kéz koordinációja fejlõdik?
- A gyermeknek ösztönös lételeme a mozgás: kúszik, mászik, ugrál, szaladgál. A fára mászás lassan elérhetetlen próbatétel egy gyermek számára, pedig azon túl, hogy kihívást jelent, segít abban, hogy összerendezze, harmonizálja mozgását. A mozgás során az ügyesség, a nagymozgástól a finommozgás felé haladó irány, teherbíró-, ellenálló képesség, egyes szervek teljesítõképessége javítható. A napi friss levegõn mozgás elengedhetetlen feltétele a gyermekek értelmi fejlõdésének. Óvodai csoportok összehasonlításában, azok a gyermekek, akik minden nap voltak friss levegõn, sokat mozogtak, értelmi képességeik jobban fejlõdtek, mint akik egész nap a kicsi, zsúfolt csoportszobában voltak.
- A mesék világa újabb lehetõséget biztosít arra, hogy gyermekünk felkészüljön az iskolára. A mesehõsök mintát nyújtanak arra, hogyan küzdhet meg a nehézségekkel. Próbatételeken, kihívásokon keresztül edzõdik kitartása, akaratereje. Kimondhatóvá, átélhetõvé válnak félelmeik, szorongásaik. Az a gyermek, akinek sokat meséltek lelki megküzdõ képességgel lesz felvértezve. E mellett fejlõdik szókincse, verbális készsége, képzelõereje, fantáziavilága.
- A társas tevékenységek segítik a szociális készségek elsajátítását. A szerep- és szabályjátékok során megtanulnak egymásra figyelni, szabályokat követni. Gyakorolják milyen nyerni és veszíteni. E közben edzõdik kudarctûrõ képességük. Biztosítsunk lehetõséget arra, hogy minél korábban kialakuljanak baráti kapcsolatai. Ezzel segítjük kapcsolatépítési-, beilleszkedési-, és alkalmazkodási képességét.
Gyermekünk iskolaérettséghez vezetõ fejlõdése már magzati korban elkezdõdik. A genetikai faktorok, az õt érõ környezeti hatások együttesen befolyásolják fejlõdését. Tudnunk kell, hogy nem tragédia, ha 6 éves gyermekünk még nem iskolaérett. Amennyiben ezzel kapcsolatban kérdésünk van, forduljunk szakemberhez (fejlesztõpedagógushoz, gyermekpszichológushoz). Tegyünk meg minden tõlünk telhetõt és fogadjuk el egyéni fejlõdési ütemét. Harmonikus fejlõdés esetén gyermekünk készen áll arra a változásra, melyet az iskola tartogat számára. Nem kell tehát túlzott félelmet és aggodalmat táplálni a szülõknek magukban, mert ezzel elbizonytalanítják saját magukat és gyermeküket. Bízniuk kell abban, hogy beérik nevelésük elsõ 6-7 éve. Biztosítsunk gyermekünknek inger gazdag környezetet. A szülõi szeretet, odafigyelés, közös élmények, játékok és mesék, a sok befektetett idõ és energia megtérül: gyermekünk ügyes kisiskolás lesz!
Tabajdi Éva pszichológus