Vendégdiákként töltöttél egy évet Debrecenben, Józsán. Hogyan kerültél ide? Melyik német városból érkeztél?
A Saar-Vidéken lakom egy kis faluban, a neve Marpingen. A Saar vidék Németország nyugati felén található közel a francia határhoz. Az, hogy hogyan kerültem ide egy kicsit hosszabb történet. Igazából elõször az USA-ba akartam menni. Miután azonban a csereprogram (AFS) felvett, elkezdett érdekelni Kelet-Európa. Magyarországot választottam célállomásnak, mert jól hangzott és jó érzésem volt az országgal kapcsolatban, holott nem is ismertem. Még három másik országot is megjelöltem, ha az elsõ nem sikerülne. Ebben az esetben Ázsiába vagy Dél Amerikába utaztam volna. A csereprogram Magyarországot jelölte ki számomra. Eközben egy másik programban is pályáztam és talán nem véletlenül ott is Magyarországra lett volna lehetõségem utazni, így egy kicsit sorsszerû lett a történet.
Mivel telik egy cserediák napja? Melyik iskolába jártál itt?
A Dienes László Gimnáziumba járok, a 10. osztályba. Reggel elmegyek az iskolába, délután pedig sok mindennel foglalkozom. Járok rendszeresen karatézni, kórusba énekelni és januárig magyar órára is jártam. Délutánonként találkozok a barátaimmal, sokat olvasok, sok idõt töltök a fogadó családommal is. Szoktam sütni, fõzni és sokat sétálok a városban is. Szerintem ugyanazt csinálom, mint a többi diák, azzal a kivétellel, hogy a magyar nyelven kívül nem kell mást tanulnom, de higgyétek el ez önmagában is nagyon nehéz.
Hogyan találtál rá a Bushido KSE edzéseire?
Németországban egy évet karatéztam már és szerettem volna itt is folytatni ezt a sportot. Csak pár napja voltam még Józsán, amikor épp a fogadó bátyámmal bicikliztünk és láttam, hogy folyik az edzés a játszótér melletti pályán. Bátyám egyik barátja a józsai klubban edzett, így tõle kérdeztem meg, hogy hol és mikor van edzés. Aztán egyszer csak úgy odamentem és jelentkeztem.
Hogyan érezted magad, milyen volt a hangulat a Bushido edzésein? Milyen volt az itteni csapatszellem?
A hangulat az edzésen nagyon jó. Olyan a csapat, mint egy nagy család, és ez nagyon tetszik. Az elején még minden nagyon szokatlan volt, de most már nagyon jól érzem magam. Az edzésen a komoly munka mellett mindig van játék és viccelõdés is.
Milyen különbségek vannak az otthoni és az itteni edzések között? Mire helyeznek ott nagyobb hangsúlyt?
Alapvetõen otthon többen járnak az edzésre, és nagyobb helyünk is van, több tréner foglalkozik kis csoportokban velünk. A gyerekek edzése hatkor kezdõdik, majd jön a középhaladó csoport, mely fiatalokból és felnõttekbõl áll barna övig bezárólag. Az utolsó csoportban csak barna, és fekete öves karatékák edzenek. Minden csoportra 2-3 tréner jut, így a csoportokat tovább bontják kisebb csoportokra. Én általában egy 4-5 fõs csoporttal edzettem, hasonló szintû karatékákkal. Ezért elõször nagyon más volt itt Józsán az edzés. Itt csoportbontás nélkül edzünk, a legkisebbek is látják és követik a legnagyobbakat. De már megszoktam. Azt nem tudnám megmondani, hogy melyik a jobb módszer, mert mindkettõnek van elõnye és hátránya. Otthon nagyobb súlyt helyeznek az izomlazításra és a katák gyakorlására, itt az erõsítés és a kumite fontosabb azt hiszem.
Narancsöves karatéka vagy. Érezted-e a hogy fejlõdtél ebben az évben? Vagy inkább a tudásod szinten tartása volt fontos?
Biztosan fejlõdtem, fõképpen a kumite terén. Gondolom, most már látszik, hogy két éve karatézom, de ezt nagyon nehéz megítélnem.
Nagyon jól beszélsz magyarul. Hogyan tanultad meg a nyelvet ilyen gyorsan? Edzéseken voltak-e nyelvi akadályok?
Már kilenc hónapja élek Magyarországon és minden nap csak magyar beszédet hallok. Amit megtanultam azt azonnal használtam is. Ha tanultam egy új szót, azt aznap sokszor hallottam mondatba foglalva is, így könnyû és gyors volt a tanulás. Az iskolában heti négyszer egy óra nyelvtanulással sohasem lehet ilyen gyorsan haladni, mint mikor az ember az adott nyelvi környezetben él. Az elején nagyon fárasztó volt. Nagyon kellett figyelnem és koncentrálnom, ezért – mint minden cserediák – mindig fáradt voltam. Akadályok is voltak, de csak néha. Például amikor nem tudtam elmondani, amit akartam, vagy amikor már harmadszorra kérdeztem vissza, de még mindig nem értettem, amit mondtak. Valahogy aztán mindig megoldódtak ezek a helyzetek és komoly problémám soha sem volt.
Hogyan gondolsz vissza a Debrecenben eltöltött évre? Szereztél barátokat? Szívesen visszajönnél ide?
Nagyon szívesen visszajönnék, és fogok is. Esetleg már az õszi szünetben visszajövök két hétre. Mindenesetre még idén szeretnék egyszer visszajönni. Sok csodálatos dolog történt velem ebben az évben. Találtam egy új családot, számtalan új emberrel találkoztam és sokat tanultam. Sok érdekességet láttam, megismerkedtem Magyarországgal és sok barátot szereztem. Nagyon örülök, hogy végül is ide jöttem, és sajnálom, hogy ilyen hamar véget ért ez az év.
Mik a terveid? Hogyan folytatod Németországban a tanulmányaidat és a harcmûvészetet?
Mindenképpen tovább fogok karatézni. Tudom, hogy ez még messze van, de egyszer fekete öves szeretnék lenni. Ki akarok próbálni más harcmûvészeteket is. Az iskolában a 10. osztályba fogok visszamenni és a 12. után érettségizni szeretnék. Remélem, hogy addig még sok lehetõségem lesz visszajönni Magyarországra és találkozni a józsai karatésokkal. Nagyon szépen megköszönöm mindenkinek, hogy egy csodaszép évet tölthettem el veletek, remélem még sokszor lesz lehetõségünk találkozni!