Mario Pasqualotto: Kalóziskola
Az olasz pszichológus, író, Mario Pasqualotto (Steve Stevenson írói álnéven) egy tizenkét részes ifjúsági regénysorozatot indít útjára Kalóziskola címmel. Ennek a szívderítő intézménynek első évét járják a Tengeri Mackók elnevezésű kis csapat tagjai, akiket az első lapokon névjegyszerűen megismerhetnek a kalandvágyó, ifjú olvasók: itt van a vörös hajú angol, Jim a csapat esze, a kissé gyáva, francia Anton, aki rendszerint csak sopánkodik, a portugál Hullámka, az egyetlen lány és a hatalmas termetű norvég ikerpár, Balhorog és Jobbhorog, akikről már nevük is mindent elárul. De a kapitányi rangban lévő kalózmesterek is megérik a pénzüket: Függőágy, Shark, Letisse Lutesse, Sorrento és a babonás Vera Dolores. Amikor Jim és barátai végre megérkeztek a Medúza szirthez, vagyis a Kalóz iskola helyszínére, már vár rájuk az első próbatétel: egy elhagyatott partszakaszon találják magukat egy fura tárgyakkal teli ládával. A gyerekek azt a feladatot kapják, hogy még napnyugta előtt találják meg az iskola pontos helyét, máskülönben nem iratkozhatnak be. A szórakoztató történetet a szerző állandó illusztrátora, Stefano Turconi rajzfilmekre hajazó, lendületes, színes rajzai illusztrálják.
Parinoush Saniee: A sors könyve
Az évtized legnagyobb bestsellere volt Iránban Parinus Sanii, (Parinoush Saniee) regénye, amelyet több nyelvre is lefordítottak, s meghódította Európa közönségét is. Történetének főhőse Maszumé egy hétköznapi kamaszlány a hatvanas években, az Iszlám Forradalom előtti Teheránban. Iskolába menet meglát egy fiatalembert, akivel egymásba szeretnek. Maszumé bátyjai megtalálják ártatlan levelezésüket, húgukat megverik, majd máshoz kényszerítik feleségül. A lánynak fel kell adnia álmait, és el kell indulnia azon a rögös úton, melyet a sors rendelt neki. A mintegy ötven évet felölelő regény a Perzsiát jól ismerő szerző szemével követi végig az ország viharos történelmét: a sah, Reza Pahlavi elnyomó uralma alatt, majd az iszlám forradalom, amely visszahozta Iránba a középkort és az iraki-iráni háború. A művet kétszer is betiltották az írónő hazájában, azonban nem politikai tartalma miatt, hanem mert egy olyan független és erős nő sorsát állítja példaképül, aki a csapások és nehézségek ellenére sem adja fel a reményt, s bár csendesen, mégis határozottan tiltakozik társadalmának elnyomó hagyományai ellen. Az iszlám országokban zajló, női jogokért folytatott küzdelem okán szélesebb olvasóközönség érdeklődésére számíthat.
