Az első világháború súlyos terheket zúdított a magyar nép vállára. A háborús gazdálkodásra való áttérés az életszínvonalat igen alacsony szintre süllyesztette. 1916 februárjában a felsöjózsai képviselő-testület 95 %-os pótadót vetett ki a lakosokra, akik azonban képtelenek voltak kifizetni a csaknem kétszeresére emelt adóösszeget. 1917 februárjában a felsöjózsai körjegyző bejelentette, hogy a községnek "kölcsön felvételére van szüksége, mert a háború folytán a lakosokra szinte elviselhetetlen terhek hárulnak."
Az országban egyre nőtt az elégedetlenség. 1918. október 25-én Budapesten megalakult a Magyar Nemzeti Tanács, amelynek Károlyi Mihály gróf lett az elnöke. Ugyanazon a napon Budapesten diák- és katonatanács is alakult. Október 30-án kitört a forradalom, a Gizella téren összesereglett katonák letépték a császári-királyi hadijelvényt és helyére őszirózsát tűztek.
1918. november 6-án Alsó- és Felsőjózsa községek képviselői közös testületi ülést tartottak, amelyen lelkesedéssel jelentették ki, hogy "szívvel-lélekkel csatlakoznak a Magyar Nemzeti Tanácshoz", s Józsa lakossága "annak rendelkezéseit híven követni erkölcsi kötelességének tartja." A helyi Nemzeti Tanács végrehajtó bizottságába Alsójózsán 10, Felsőjózsán pedig 12 tagot választottak.
November 16-án a Parlament előtt százezrek örömujjongása közepette kimondták a Habsburgok trónfosztását és kikiáltották a független Magyar Népköztársaságot. A Károlyi-kormány azonban szorongatott helyzetben volt, nem tudta teljesíteni a dolgozók követelését, óhaját: az emberek továbbra is elégedetlenkedtek, a munkások időről időre beszüntették a munkát. Debrecenben november végén a közlekedési dolgozók sztrájkja miatt leálltak a villamosok, és hamarosan szervezkedni kezdtek a vasutasok is. A Debreceni Újság november 20-i száma arról tájékoztatta az olvasókat, hogy már nemcsak a villamosok állnak Debrecenben, hanem "hasonló a helyzet a nyírbátori vasútnál is. Ennek a vasútnak a vonalán is szünetel vasárnap óta a forgalom, miután a személyzet követelését békés úton nem tudta keresztülvinni, és így ők is beszüntették a munkát." Ennek a bérkövetelő sztrájknak egyik szervezője az alsójózsai Bagdács János (pallagi váltóőr) volt.
1919 januárjában a Hajdú megyei szervezett földművelők (a becsapott parasztság képviselői) felvonulást és nagygyűlést tartottak Debrecenben. Alsójózsa küldöttségének a vezetője Bagdács János volt, aki beszédében a rendszer bűneit ostorozta: "Ne várják meg, mondotta, míg még egyszer összejövünk - idézi a Debreceni Újság - mert a mi türelmünknek is van határa. A vezetők lássák be, hogy nem az a népakarat, amit ránk akarnak erőszakolni, hanem ami itt, ezen a gyűlésen megnyilvánul..."
Az 1917. február 17-i népgyűlésen a felsöjózsaiak tiltakoztak a főjegyző visszaélései ellen: "Nevezett személy - mondották - különösen a hadisegélyek véleményezése körül oly igazságtalan volt, hogy a község lakosságát végleg elkeserítette és teljesen ellene hangolta." A felsőjózsaiak a velük embertelenül bánó körjegyzőt kikergették a faluból!
Aztán eljött a tavasz. Március végén kikiáltották a tanácsköztársaságot. A városokban és falvakban megalakultak a helyi hatalom új vezető szervezetei, a direktóriumok (intézőbizottságok). Alsójózsán a direktórium vezetői Mező Imre, Gyökös István és Vass Lajos voltak, Felsőjózsán pedig Rózsa László, Baráti József és Németi István. Mindkét intézőbizottság tagjai a forradalmi kormányzótanács rendelkezéseihez igazodóan jártak el. Eredményesen foglalkoztak a vetőmagvak beszerzésével, a földek megmunkáltatásával és a bérbe vett földek haszonbér-összegének a beszedésével.
Mindössze egy hónapig működtek, 1919. április 23-án ugyanis a román hadsereg elfoglalta Debrecent és Józsát. Egy héttel később az Osztrák-Magyar Bank debreceni fiókjának 4 millió korona hadisarcot kellett kifizetnie a román megszállóknak. A románok csaknem 11 hónapig tartó megszállása alatt Debrecen területén 2 milliárd 345 millió korona összegű kárt okoztak!
Sári Mihály alsójózsai lakos visszaemlékezését a román megszállásról:
Mivel Józsán nem volt semmiféle ellenállás, néhány román katona akadálytalanul bejöhetett a faluba. Este volt, a józsai fiatalok, legények a kocsmában iszogattak és beszélgettek. A románok is megszomjaztak, öten vagy hatan betértek a nagybolt melletti kocsmába és bort rendeltek. A helybeliek egymásra pillantottak, majd váratlanul rátámadtak a hívatlan látogatókra. A puskákat elvették tőlük, őket meg kikergették a kocsmából és a faluból. A fegyvereket másnap leadták a községházán (ma az alsójózsai óvoda épülete). Ugyanazon a napon a debreceni román parancsnokságtól utasítás jött. hogy az elöljáróság a románok ellen fellépő fiatalokat szolgáltassa ki a román hatóságoknak, mert ha nem teszi meg, a románok a Klastrom-parton felállított ágyúval lövetni fogják Alsójózsát. A fiatalok elbújtak, ki az erdőben, ki a temetőben. Miután a románok megtudták, kik vettek részt katonáik lefegyverezésében, a fiatalok helyett az idős apákat és nagyapákat akarták összeszedni. Erre a legények önként jelentkeztek. A román parancsnokságon félmeztelenre vetkeztették őket, a fejüket egy karosszék támlája alá szorítva verték a hátukat. Majd megbilincselve végighajtották őket a Piac utcán és a Nagyállomáson felrakták mindnyájukat a Nagyvárad felé menő vonatra... A józsai fiatalokat egy magyarokkal szimpatizáló román tolmács szöktette meg: az őröket leitatta, majd a foglyokról leszedte a bilincset, így valamennyien kiugorhattak a vonatból és hazatérhettek. Bagdács Jánost szintén letartóztatták, majd az Al-Duna melletti Reni város fogolytáborába (lágerul de prizoneri) hurcolták, ahonnan 1919 késő őszén szökött meg és jött haza a családjához. Mező Imrét -19-es kommün-tagsága miatt - hat hónapra börtönbe zárták Debrecenben, később tüdőbajban halt meg. Vass Lajos direktóriumi tagot pedig 1920-ban megmérgezték.
Az idegen katonaság jelenléte, a lakosság kiszolgáltatottsága megkövetelte a közbiztonság újjászervezését. Már a román megszállás elején megkezdte működését a csendőrség. A józsaiak azonban nem fogadták osztatlan örömmel a csendőrörs megalakulását, mert a hatóságok a "kakastollasok" élelmezésének és elhelyezésének kötelességeit rájuk hárították. Olyan ínséges időkben, amikor maguk a lakosok is nélkülöztek: sem lisztből, sem cukorból, sem zsírból nem jutott elég a legtöbb családnak. Nem volt elegendő tej sem, mert a románok rekvirálták (összeterelték és elhajtották) a községben a teheneket. Az alsójózsaiak a direktórium javaslatára lefoglalták a Hartstein-kastélyban tartalékolt élelmiszer-készletet és szétosztották a rászorulók között. Ez a "tűzoltó" akció azonban csak rövid időre oldotta meg az élelmezés gondjait.
Kiegészítő olvasmány: Hogyan lettek vitézzé a józsai katonák?
1916-ban történt Doberdónál. József főherceget és katonáit az olaszok bekerítették. A tisztek tehetetlenségükben és dühükben könnyeztek a bunkerekben, mert szégyenszemre harc nélkül kerültek fogságba. Ekkor egy Snájder (Schneider) Jóska nevű katona, felsőjózsai fiú kiugrott a fedezékből és lőni kezdett. Az olaszok megzavarodtak, azt hitték, hogy hátba támadták őket, mert Snájder után a többi katona is sturmolni (ostromolni) kezdett. Az ellentámadás sikeresen ért véget, az olaszokat kifüstölték az állásaikból. József főherceg, aki együtt harcolt a katonákkal, később valamennyiüket a nagy ezüst éremmel tüntette ki, a csoportról fényképet készített és egyet-egyet - dedikálva - hazaküldött a hősiesen harcoló katonák szüleinek. A katonák között több józsai fiú is volt: Snájder József, Medvés Sándor, Szász István, Sári Mihály... A románok kivonulása után Horthy Miklós kormányzó ezeket az embereket vitézzé avatta. A józsaiak Macs-pusztán több holdnyi vitéztelket kaptak. De Snájder Józsefnek javasolták, hogy magyarosítsa meg német nevét, mert mégsem hangzik az jól, hogy ’Vitéz Snájder’. Így aztán a felesége nevét vette fel, és vitéz Ferenczy József lett. Ez m ár sokkal jobban hangzott, hiszen majdnem Ferenc Jóskának hívták...
A fenti történetet elmondta: Kokas Sámuel alsójózsai lakos, aki 1898-ban született a hajdúhadházi Vidi- pusztán.)
Kitekintés:
1915 januárjában ünnepélyes keretek között megnyitották Debrecenben a hősök temetőjét. 1916. A román hadsereg Erdélybe való betörése miatt sok magyar menekül Debrecenbe. 1918. A 100.000 lakosú Debrecennek minden ötödik polgára (20.000 fő) tüdőbajos (tuberkulózissal fertőzött). Október 23-án - Károly király és Zita királynő jelenlétében - megtörtént az egyetem alapkövének letétele. 1915. Debrecen polg árai tüntetésen tiltakoznak a Felvidék cseh megszállása miatt. Februárban a románok elől 500 zilahi menekült Debrecenbe.
Forrás: Lévai Béla: Lakóhelyünk - Józsa (Honismereti munkatankönyv)